A Balkánon az – egyházi alapú – népi hagyomány szerint nem RIP-elünk valaki halálakor.
A RIP stádium ugyanis későbbi, az éppen meghalt még nem ott van. Ő meghalt, Isten meg fogja őt ítélni, csak aztán jöhet a RIP. Tehát a kívánság a friss halottnak, hogy Isten bocsánatos legyen vele szemben,
Az „Isten bocsássa meg” előnye, hogy bárkire mondható, legnagyobb ellenségünkre is, így nem követel meg hazugságot.
Egyébként érdekes, hogy a mai Magyaroeszágon akkora az angol hatás, hogy a RIP immár „rest in peace”. Pedig a RIP évszázados dolog a magyar kultúrában, csak éppen mint a latin „requiescat in pace” rövidítése.
A mi rokonságunkban is akadt egy halott a kovid-járványban, mégpedig az apósom. Sose szerettem, sose volt vele jó kapcsolatom. Az utóbi 20 évben persze már megszoktuk egymást, de semmi több ennél. Kezdetben pedig kifejezetten ellenséges volt a viszony. Ő mindig valaki mást akart legnagyobb lánya férjének: idősebb, komolyabb, stabilabb embert. A helyzetet az is súlyosbította, hogy minden viszályban a lánya az én oldalamra állt.
Amikor megtudtam halálhírét, kórházban voltam. S furcsa módon még meg is gyászoltam.
