1979-ben voltam először nyugaton, mármint észlényként. Mert korábban is voltam, de akkor még kisgyerek voltam. Szóval 1979 az első alkalom, hogy értettem is hol vagyok és mit tapasztalok Akkor 11 éves voltam, majdnem 12 már. 3 hetet nyaraltunk, ebből 3 nap Ausztriában, a többi az akkori Jugoszláviában. Kocsival. Először Bécsben 2 éjszaka, majd Grazban 1 éjszaka, majd onnan… Read More »
Amikor magyarok Bulgáriába költöznek, előzetes tudás nélkül, jellemzően csak annyit tudnak, hogy furcsa “orosz” betűk vannak, meg “fordítva” bólogatnak az emberek. Sok ilyesmit megírtam már. De a jelenség fordítva is létezik, általános visszajelzésekből leszűrve a 8 leggyakoribb említés: egy – A nemköszönés. A magyarok nem köszönnek egymásnak, ha nem ismerik egymást. kettő – A ballagás jelentéktelensége. Magyarországon ez… Read More »
Bemegyek az irodában a kávégéphez, én most kakaót szoktam inni keverve latte macchiatóval, cukor nélkül. A kávégép ingyenes mindenkinek, akinek van kártyája a teremhez, ez a nagy multik előnye mindenképpen. Ott van a teremben egy huszonéves orosz pár, legalábbis párnak látszanak és oroszul beszélnek egymással, olyan esetlen, kétbalkezes kinézetű, bölcsész srác, akinek mázlija volt, mert sikerült megkapnia a… Read More »
Furcsa véletlen folytán többször is kapcsolatba kerültem velük. Persze erősen közvetett módon. Gyerekkoromban Budapesten volt a szobám falán egy ezüstszínű dísztányér koronával és a 25-ös számmal. 1978-as gyártmány, a trónralépés/koronázás 25. évfordulójára volt kiadva, rajta is volt a tányér hátulsó részén, hogy “silver jubelee”. Emiatt sokáig azt hittem, hogy II. Elisabeth 1953-ban lett államfő, pedig valójában 1952-ben, csak… Read More »
Magyarországon sok a masszív részeg. Különösen estefelé felszállva budapesti tömegközlekedési eszközre az ember nagy eséllyel érez mindent átjáró alkoholszagot. A tipikus magyar alkoholista ilyenkor a nyugdíjas korú: jellemzően fásult rongyos bácsi és otromba fogatlan néni. Általában a férfi csendes, néz maga elé, csak dülöngél, míg a nő beszél folyamatosan valami teljesen érthetetlen szöveget. De megvannak magukban, nem kötnek… Read More »
Sokszor megesett már, hogy azzal vádolnak, nem élek az elveim szerint. Mindig hamis a vád, éppenhogy mindig az elveim szerint élek, az utóbbi 15 évben mindenképpen. Amint ugyanis az ember közelebb van a halálhoz, mint a születéshez, elgondolkodik arról, mi az ami igazán fontos. S itt nem valamiféle zavaros, buta, sírós romantikáról van szó. Sokszor elmondtam, nem azért… Read More »
A tömegember mind negatív, mind pozitív módon félreérti az emberiséget. A negatív mód még meg is magyarázható. Mindig könnyú magamnak megbocsátani, míg másnak nehéz. Lásd, amikor én indokolatlanul goromba vagyok, azt mondom, a stressz miatt, meg mert korábban valami más miatt megsértettek. Egyébként meg kedves ember vagyok, nem szokásom a gorombaság, de most így alakult: tulajdonképpen én alig… Read More »
Gyakori gondolat: nyugdíjasnak kellene lenni. Sajnos ennek semmi realitása, mert még ha sikerülne is hivatalosan elérni a nyugdíjas státuszt, a nyugdíj összege nem fedezne a megélhetést. Azaz marad a napi átlag 9 óra munka, ami egyébként teljesen elvesztegett idő. S még jó, hogy nem kell irodába járnom, mert akkor napi 11-12 óra elvesztegett idő lenne. Sokat elmélkedem a… Read More »