Gyerek és kora kamaszkorom – sőt későbbi kamaszkoromban is, de akkor már ennyire kizárólagosan – fő hobbija a földrajz volt. Az intelligens aspergeresek egyik jellemzője, hogy van valami mániákus kedvenc témájuk. Ismertem olyat, aki fejből ismerte az összes vasútvonalat Európában, egy másik az összes nagy csatát tudta hadvezérekkel együtt, de egy focirajongó aspergerest is ismertem, ő meg minden… Read More »
Még a precovid kor élménye: hosszú zakatolás a villamoson, 20 megállót is utaztam akkoriban szinte napi szinten. Ilyenkor az utasok nagy többsége munkába menő kisember. Ülnek, s néznek maguk elé unottan. Ráadásul ez már a B csapat, az értelmiségiek, pontosabban az irodai munkásság. Az A csapat, a fizikai dolgozók elfárasztják izmaikat, nincs idejük gondolkodni se, így kisebbnek érzik… Read More »
Nagyjából 4 fő szint van. Az első szint a civilizált vademberé, ma már leginkább a liberális tömegemberé. Ez a pillanat szintje. Ki kell élni mindent, minden pillanatban. A következmény nem számít, az eleve már egy másik pillanat lesz. A következő szint a liberális-konzervatív kisemberé, a polgáré. Ez évek, évtizedek szintje. Az egyén felelős mindenért, így az emberéletnél hosszabb… Read More »
Nászútra az emberek esküvő után szoktak indulni. Esetleg – ha nincs rá akkor pénz – valamelyik későbbi esküvői évfordulón. De nem mi lennénk, ha ezt betartottuk volna. Mi esküvő előtt voltunk nászúton. Ezt találtuk ki annak idején. Szóval 1986 októberében házasodtunk, nászúton viszont 1986 májusában voltunk. Előtte másfél hónappal döntöttük el, hogy házasodni fogunk. Nászutunk 3 napig tartott,… Read More »
A legnagyobb rossz, amit anyám elkövetett velem szemben a “safe space” környezet volt, amiben nevelt. Persze egy anya sose rosszaságból teszi ezt, ez egy természetes reakció, hiszen míg a gyerek az anyja hasában van, az anya a szó legszorosabb értelmében védelmezi gyermekét minden külső hatástól. Csak aztán egyes anyák rájönnek, a gyereket el kell engedni, nem szabad túlvédelemben… Read More »
Bár utálok kereskedni, van amit megtanultam a kereskedési trükkök közül. A 90-es években Bulgáriában laktam az évtized nagyobb részében (1992-ig, majd 1993-1997 között), s az akkori bolgár helyzet olyan volt, hogy nem volt értelme elmenni dolgozni normál állásba. Egyszerűen olyan rosszak voltak a feltételek: abszurdan hosszú munkaidő és abszurdan alacsony bérek. Az akkori bolgár újkapitalizmus még a magyar… Read More »
Van ez a modern kiégés nevű betegség. Én még sose égtem ki, mert nem volt miért. Pedig – a szó liberális értelmében – sose voltam sikeres. A kiégés teória értelmében ugyanis csak az nem ég ki, aki sikeres, természetesen a siker szó liberális értelmében, azaz sikerül olyan szintre elérnie, amikor már nem kell dolgoznia, mégis képes magas szinten… Read More »
A Kádár-diktatúrában a középiskola első osztálya volt a KISZ-be lépés időpontja. Én ezt a kort a 1981-1982-es tanévben értem el. Az akkori helyzet Magyarországon az volt, hogy országos szinten már nem volt kötelező a KISZ-tagság (jogilag persze sose volt az). Abszolút iskolafüggő volt, hol vették komolyan ezt és hol nem – ahol komolyan vették, ott erős nyomás nehezedett… Read More »