Jó hírek Szent Perintától, úgy tűnik szakít a kereszténységgel hivatalosan is, s nyíltan ateista lesz.
Ez nagyszerű, mert ezzel tisztul a helyzet.
Lássuk a fő mondandókat! Csak 4 pontot választottam ki.
egyes – „az embert az teszi a leginkább boldogtalanná, ha nem lehet önmaga” – tipikus materialista, humanista erkölcs. Nos, semmi gond ezzel, csak ez mélyen nem keresztény nézet. De még a normális ateisták is egyetértenek itt a keresztény erkölccsel. Hiszen csak elmebetegek gondolják, hogy az „önmagának levés” abszolút, korlátlan érték. Még a liberalizmus sem állítja, hogy létezne korlátlan boldogság joga, ők is azt mondják, igenis vannak „hibás” egyének, s igenis szükséges a kényszeres szocializáció.
kettes – „minden olyan kormányzat és minden olyan vallás, ami rákényszeríti az embereket arra, hogy minden egyes nap önhazugságokban éljenek, társadalomromboló és lélekgyilkos” – szinte ugyanaz, mint az előző. Valójában tehát minden nevelés gyilkolja a lelket, minden törvény is ezt teszi? Megint olyasmi, amit a vallástalanok zöme se hisz. Ez radikális hedonizmus. Itt a vita csak az, hogy kinek van joga erre a kényszerítésre, a vallásnak vagy az államnak, de gyakorlatilag mindenki egyetért, hogy önmagában semmi gond a kényszerítésben.
Dosztojevszkij neves kérdésére „ha nincs Isten, akkor mindent szabad?” ez a válasz. Hiszen ha nincs külső erő, mely késztet az erkölcsre, akkor lehet belső erő: a közösség többségi akarata. Ami azonban ugyanúgy „lélekgyilkos”, hiszen egyeseket arra kényszerít, hogy ne legyenek „önmaguk”.
Azaz az önmagunknak levésnek mindig vannak korlátai, a vita csak az, hogy ezek mik legyenek. De a perintaista korlátlanság egyszerűen nem létezik, a legszélsőgesebb anarchista eszmék se hisznek ebben, a hagyományos baloldali anarchizmus a közösségi büntetésben látja a megoldást, míg a jobboldali anarchizmus meg csak a kérdés nem-állami megoldását utasítja el. Az ősember idejében a megoldás a baloldalihoz állt közelebb: az antiszociális egyént egyszerűen elűzték, ami akkor persze gyakorlatilag halálra ítéléssel volt egyenértékű.
„Minden olyan hatalom, ami a totalitarizmusba hajlik” – nos, ez viszont már ateizmus. Nincs ugyanis totalitáriusabb hatalom, mint Isten, hiszen ott nincs szavazás, hanem Isten megmondja mi a jó és mi nem az, s ezzel csak egyetérteni lehet. Azaz lehet nem egyetérteni, csak éppen az nem mentesít a következmények alól.
„Mintha az élet örökké tartana és lenne holnap. Pedig csak a ma van. Az itt és most.” – igen, ez az ateista, materialista világnézet. Teljesen koherens persze, de vajon hiheti-e ezt egy keresztény? Miféle keresztény az, aki nem hisz az örökkévalóságban?
A lényeg: jó dolog, hogy mindig kiderülnek a dolgok. A vallásreformerekről előbb-utóbb mindig kiderül, hogy vallásellenesek.
