Keleti katolikusok

By | 2021-07-10

Ha már megírtam mi az ortodox egyházszervezet, íme a katolikus is. Katolikus alatt az értendő: aki a római pápa vezetése alatt áll.

Figyelem: “ortodox” szóval csak a khalkedóni ortodoxokat értem itt, míg a nem-khalkedóni ortodoxokat “ókeleti” néven nevezem, az egyszerűség kedvéért.

A katolicizmus két nagy részből áll, nyugatiból és keletiből. A nyugati az a rész, mely a nagy egyházszakadáskor (1054) a római pápa alá tartozott, a keleti pedig minden más. Az arány a hívők számát illetően kb. 95:5.

A keleti részhez pedig azok tartoznak, melyek valamely egyházszakadás idején (431, 451, 1054) külön váltak, majd valamely későbbi időpontban csatlakoztak a római pápához. Ez összesen 23 keleti katolikus részegyház. Együtt ők a keleti katolicizmus. Teológiai értelemben nincs eltérés a nyugati és keleti katolikusok között, teljesen azonos a hitvallás, de más kérdésekben vannak fontos eltérések:

  • a nyugati részegyházban valamely nyugati rítus van használatban (elsősorban a latin), míg a keletiekben valamelyik keleti (bizánci, szír, örmény, káldeus, kopt),
  • míg a nyugati egyházrészben a hatalmi struktúra közvetlen, addig a keleti egy részében jelentős autonómiát élveznek egyes részegyházak (a nagyobbak jellemzően),
  • külön egyházi törvénykönyv van a nyugati egyházrészre és a keletiekre, apróbb eltérésekkel:
    • az előbbiből következik a leglátványosabb eltérés: míg a nyugati egyházrészben kötelező papi nőtlenség van, addig a keletiekben nem, ennek megfogalmazása az, hogy míg nyugaton minden pap kötelezően szerzetes (s a szerzetesek mind nőtlenek), addig keleten van szerzetes pap és világi pap, s természetsen csak az előbbi kötelezően nőtlen, így a keleti katolikus papok 90+ %-a nős.

A magyar közbeszédben a “keleti katolikus” szó helyett a “görögkatolikus” használatos, ez azonban téves. Valójában igaz ugyan, hogy minden görögkatolikus keleti katolikus, de nem minden keleti katolikus görögkatolikus. A 23 keleti katolikus részegyházból 14 görögkatolikus. A “görög” jelentése: a használt rítus a bizánci

A másik népszerű tévhit: a keleti katolikusok valamiféle ortodox-katolikus keverék, a két felekezet között középen van. Nos, nem, ebből semmi se igaz, a keleti katolikusok 100 %-ban katolikusok, s az összes olyan vitás kérdésben, melyben vita van a 2 felekezet között, minden esetben a katolikus álláspontot fogadják el.

Mivel a részletes statisztika az egyes keleti katolikus csoportokról olvasható számtalan helyen, nem ezt ismételném meg, hanem rendszerezném őket történeti szemszögből.

A katolikus egyház célja az volt, hogy a római pápától független egyházak szűnjenek meg, azaz menjenek be a római pápa alá. A firenzei zsinaton (1439-1445) eltervezett újaregyesülés ugyanis kudarcba fulladt, bár az ott résztvevő nem-katolikus főpapok többsége beleegyezett az egyesülésbe, elfogadva a római pápa egyetemes egyházfőségét, azonban ez a gyakorlatban sose valósult meg, a papság és a hívők tiltakoztak a zsinat ellen, így a zsinati döntéseket az illető egyházak hamarosan fel is mondták.

Ezután az új megoldás az lett, hogy a meglévő nem-katolikus egyházakról részek legyenek leszakítva, majd ezek egyesítve Rómával.

Az egyesülés menete gyakorlatilag az jelentette, hogy uniót elfogadó egyházi struktúrák megtartották szervezeti felépítésüket, a papok megtartották rangjukat, megmaradtak az egyes specifikus szokásaik is (persze csak ha azok nem ellenkeztek a katolikus hitelvekkel), megmaradt a rítus, azaz a katolizálás nem jelentette a latin rítus átvetelét, viszont az összes vitás katolikus-ortodox hitelvi kérdésben a katolikus álláspontra kell áttérniük, melyek között természetesen a legfontosabb a római pápa egyházfőségének az elismerése.

Ha mondjuk az ember elmegy egy bizánci rítusú ortodox misére, majd egy görögkatolikus misére, a figyelmetlen néző azt hihetné, ugyanazt hallotta. S tényleg: a szöveg 99 %-ban azonos, csak ott tér el, ahol teológiai eltéréstől függ a pap beszéde: a hitvallás szövegében a katolikus verzióban van egy szó betoldás, s a fő egyházi elöljáró említése más (a katolikusban a római pápát említik, míg az ortodoxban az adott autokefál egyház vezetőjét).

Íme az egyes esetek régiónként.

Az alapmodel Kelet-Európában: a breszti unió

Az előzmény az, hogy a kijevi metropolita áthelyezte székhelyét a XV. sz-században keletebbre (a végső székhely Moszkva, ennek későbbi eredménye a moszkvai pátriárchátus), viszont a papság egy része folytatta a kijevi metropolitai címet Kijevben (egy időben Vilniusban), így létrejött két párhuzamos hierarchia: egy orosz befolyás alatt, egy másik pedig lengyel-litván befolyás alatt.

1596-ban a Vilnusban székelő kijevi metropolita aláírta az uniót Rómával. A hívők és a papság jelentős – nagyobb – része nem fogadta el a döntést, aminek következtménye lett az 1620-ban visszaállított ortodox kijevi metropolita, kezdetben a jeruzsálemi pátriárka alatt, majd átkerült Moszkvához, mivel a két párhuzamos ortodox hierarchia időközben egyesült.

Ami a sikerességet illeti, a breszti unió sikeresnek mondható, mert bár nem tudta az egész régió ortodoxiáját katolizálni, de egy jelentős kisebbséget siketesen elszakított, nagyjából az illető korban 1:4 körül volt a katolizáló otrtodoxok és az azt elusítók aránya.

A breszti unió közvetlen leszármazottja a mai Ukrán Görögkatolikus Egyház, mely többségi vallás 3 nyugat-ukrajnai megyében ma is, de Ukrajna más részein a lakosság 1-2 %-a csak a tagja (kivéve Káropátalját, ahol a lakosság 20 % görögkatolikus, de ennek más az oka: az ungvári unió, erről mindjárt).

A breszti unió magyarországi verziója az ungvári unió (1646) és a gyulafehérvári unió (1698), melyek célja a Magyarországon élő ortodox ruszinok, ill. románok katolicizmusra áttérítése volt. A románok esetében ez csak részsikernek bizonyult, nagy többségük maradt ortodox, viszont a ruszinoknál az arány fordított lett: a nagy többség katolizált. Így lett a mai Ruszin Görögkatolikus Egyház és a Román Görögkatolikus Egyház.

A ruszin egyházból származik a magyar és a szlovák görögkatolikus egyház, de ezek már XX. századi fejlemények. A Magyar Görögkatolikus Egyház gyakorlatilag a magyar nyelvű görögkatolikusokat fogja össze. Eredetileg a magyar nyugati-katolikus egyházszervezet része volt, 2015 óta önálló, közvetlenül Róma alá rendelt részegyház. A jelenlegi Magyarországon a görögkatolikusok aránya a legmagasabb Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, de ott se ők a legnagyobb feleket.

Fontos adat: több kommunista államban a görögkatolicizmus be volt tiltva:

  • Csehszlovákiában: 1950-1968 között,
  • Romániában: 1948-1990 között,
  • a Szovjetunióban: 1946-1989 között.

Jelenlegi taglétszám:

  • ukrán görögkatolikusok: 8 millió fő,
  • belarusz görögkatolikusok: 10 ezer fő,
  • orosz görögkatolikusok: 8 ezer fő,
  • magyar görögkatolikusok: 270 ezer fő,
  • román görögkatolikusok: 750 ezer fő,
  • ruszin görögkatolikusok: 600 ezer fő,
  • szlovák görögkatolikusok: 370 ezer fő.

Igazi siker egyik esetben se mondható el katolikus szemszögből, mindegyik esetben csak kis részt sikerült áttéretíni véglegesen. A legnagyobb katolikus sikere a ruszinok esete, ahol kezdetben a lakosság 90 %-a katolizált. Azonban itt is létezett folyamatos visszamenés az ortodoxiához. A jelenlegi helyzet pedig az, hogy a ruszinok kb. fele ortodox és fele görögkatolikus, Kárpátalján pedig egyenesen 1:3 az arány az ortodoxia javára.

A balkáni görögkatolikusok – 5 kislétszámú részegyház

A próbálkozás a Balkánon az ortodox lakosság körében minimális sikerrel járt, a hívők 99 %-át sehol se sikerült áttéríteni a katolicmusra. Viszont mindenhol lettek kis létszámú katolikus csoportok. Ma létezik itt 5 darab görögkatolikus részegyház: az albán, a bolgár, a görög, a horvát, s a macedón – a legrégibb és legnagyobb a horvát kb. 40 ezer fő tagsággal. Ennek története a következő.

A 15-éves oszmán-habsburg háború (1591-1606) alatt a szerbek fellázadtak az oszmán uralom ellen, azonban a háború vége (zsitvatoroki béke – 1606) után a szerbek tömegesen menekülni kezdtek a Habsburg területekre, így először jelent meg jelentős ortodox vallású lakosság a Habsburgok irányítása alatti területen. A katolikus egyház igyekezett őket áttéríteni, ezért 1611-ben megalapításra került a zágrábi püpöknek alárendelt Stara Marčai Egyházmegye (Stara Marča – jelenleg Horvátországban), melyből 1771-ben hozta létre a római pápa a horvát latin szertartású katolikus egyházi közizgazgatástól független, közvetlenül az esztergomi, majd a zágrábi érsek alá tartozó bizánci szertartásrendű Körösi Egyházmegyét (Körös – jelenleg Križevci, Horvátország).

Az Egyházmegye tevékenysége totális kudarcnak bizonyult, sosem sikerült a tömeges áttérítés a katolikus hitre. Aminek fő oka nemzetiségi: a katolikus szerb horváttá válik előbb-utóbb, így a vallásváltás a nemzetiségi hovatartozást is megváltoztatja. A Körösi Egyházmegye mai utódja a horvát görögkatolikus egyház, mely egyesíti a horvátországi és szerbiai görögkatolikusokat. Jelenleg a hívők zöme a Vajdaságban van, s ruszin nemzetiségű.

A bulgáriai katolicizmus eredete XIX. századi, amikor alapvetően politikai okokból a konstantinápolyi bolgár diaszpóra egy része áttért a katolicizmusra: így számítottak nyugati segítségére Bulgária török uralom alóli felszabadításához. A történet másik eleme, hogy 1872-ben a bolgár papság önhatalmúlag – és a török állam segítségével – megalakította az autokefál bolgár egyházat, mely addig a konstantinápolyi része volt. Ez a lépés egyházjogialg természetesen törvénytelen volt, a bolgár egyház egyházjogi helyzete csak 1945-ben rendeződött, amikoris Konstantinápoly elismerte azt. Ez a zavaros helyzet is segítette a katolikussá válást. Később azonban a folyamat megfordult, a katolizált bolgárok legnagyobb része visszatért az ortodoxiába. A katolikus hiten megmaradt bolgárok száma ma kb. 50 ezer fő, ebből kb. 10 ezer görögkatolikus.

A görög és macedón görögkatolikusok száma ennél is kisebb, pár ezer fő. Ugyanez igaz Albániára is, de ott a katolikusok száma magas – a lakosság 10 %-a -, viszont ezek nagy többsége nyugati katolikus, de ezek eredetileg is katolikusok voltak, azaz nem későbbi katolikus térítés eredménye.

Olaszországban

Speciális eset az italo-albán görögkatolikus egyház, mely eredetileg a dél-olaszországi görögök egyháza volt, azonban később – a XV. sz. során – az albánok bevándorlása miatt albán jellegűvé vált. A VIII. századtól a római pápa hatalma alatt állnak, azaz ez nem is nevezhető a szó eredeti értelmében unitus részegyháznak. Speciális státusza annak köszönhető, hogy a bizánci szertartásrendet használja. A hívek száma kb. 60 ezer.

Nyugat-Ázsiában

Az egyetlen ázsiai központú görögkatolikus részegyház a melkita egyház, Damaszkusz (Szíria) székhellyel. Híveinek száma 1,3 millió.

Az ősi antiochiai patriárkátus területén a szakadás 451-ben kezdődött meg. A szakadás 518-ban lett végleges, ettől az időponttól lett két antiochiai pátriárka: egy “görög” és egy “szír” ókeleti: az arány kb. 1:4 a “szírek” javára.

Az 1054-es nagy egyházszakadás után a római pápa igyekezett innen is részeket átcsábítani magához. Ez 1724-ben sikerült is. Viszály támadt az egyházon belül, s a vetélkedő frakciók közül az egyik Rómához fordult, s Róma természetesen segített is katolizálás fejében. Így lett a Melkita Görögkatolikus Egyház. Ez egy jelentős egyház, a régióban ma a katolikusok és az ortodoxok között az arány 1:2. Tehát katolikus szemszögből ez a legsikeresebb görögkatolikus egyház.

Mindegyik felsorolt egyház ma már a helyi nyelvet használja, plusz a szláv egyházak még az egyházi szlávot is. Tehát pl. a melkiták arabul miséznek, ami rendkívül érdekes. A felületes szemlélő itt nagyon meg szokott lepődni, amikor az “Allah” szót hallja egy katolikus templomban, pedig az “Allah” szó – a közhiedelemmel ellentétben – nem valamiféle muszlim istenség neve, hanem szimplán annyit jelent arabul, hogy “Isten”.

melkita ének

A nem görögkatolikus keleti katolikusok

S a 9 nem-görögkatolikus katolikus egyház.

Nyugat-Ázsia

Ezeknél a katolikus missziók sokkal nagyobb sikert értek el, mint Európában. A térségbeli keresztényeknek ma kb. a harmada katolikus.

Az örmények esetében a lakosság 10 %-a katolikus, 90 % ókeleti. A libanoni örmények egy csoportja 1742-ben csatlakozott a Vatikánhoz, így jött létre az örmény katolikus egyház. Jelenleg is Bejrútban van az egyház központja. Libanonban az örmény kisebbség kb. ötöde katolikus, a nagy többség ókeleti.

Ahogy a szír ortodoxiából lett egy rész katolikus, ugyanez történt a szír ókeletieknél is: ez a Szír Katolikus Egyház, 1781-ben jött létre, a hívek száma kb. 100 ezer. Ez külön áll a melkitáktól, mivel ennek az egyháznak a rítusa nem bizánci, hanem nyugati-szír.

Speciális csoport a maroniták. Saját elmomdásuk szerint mindig a római pápa alá tartoztak, de erre nemigen van bizonyíték. A maroniták egy vallási csoport, akik az iszlám hódítás során a mai Libanon északi részére menekültek, itt egy sajátos zárt közösséget létrehozva. A keresztes hajáratok sorám fogadták el hivatalosan a római pápa főhatalmát. Ők ma Libanon keresztény lakosságának legnagyobb felekezete, a gyakorlatban ma már a “maronita” etnizálódott, azaz nem szimpán egy vallás.

Indiában

Indiában a kereszténység már az I. században megjelent. Az indiai keresztények kisebb része a nyugat-szír rítusú ókeleti irányzathoz tartozott, nagyobb a keleti-szír “nesztoriánus” irányzathoz.

Az indiai keresztények nyugati-szír részének egy része 1930-ban csatlakozott a Vatikánhoz. Ez a szír-malankara egyház. Központja: Trivandrum, Kerala állam fővára. A hívek száma kb. 400 ezer. A hívek nagyobb része viszont nem csatlakozott a Vatikánhoz, az ő létszámuk jelenleg kb. 2 millió. Azaz az arány 1:5. Ma már a malajalam nyelvet használják a templomban is.

Afrikában

Afrikában a katolikus sokkal kisebb sikerrel jártak, mint Nyugat-Ázsiában. A katolikus próbálkozások eredményei a kopt rítusú katolikusok. (Egyiptom “kopt” alatt, így jelző nélkül az ókeletieket értik, ami jogos is, hiszen ők vannak a legtöbben. Az ortodox koptokat “görög kopt”, míg a katolikus koptokat “latin kopt” névvel illetik.)

A Kopt Egyház egy kis frakciója (alig kétezer fő) a római pápa oldalára állt 1741-ben sikeresen a maga oldalára állított, az így létrejött kopt katolikus egyház. A mai helyzet a térségben: a keresztények 95 %-a ókeleti, 3 %-a ortodox,  2 %-a katolikus.

Ugyanez igaz Etiópiára és Eritreára. A portugálok próbálták először áttéríteni az ókeleti lakosságot a katolicizmusta, még a XV. században. Az akció sikertelen lett, sőt az etióp állam a következő századokban betiltotta  a katolikus misszionáriusi tevékenységet. A XIX. sz. során engedélyezték a katolikus missziós tevékenységet, de csakis az etiópiai muszlimok körében, de ez sem járt sok sikerrel. A XX. sz. során már sikeresebb volt a katolikus missziós tevékenység. Ennek eredményeként ma Etiópia lakosságának kb. 1 %-a katolikus. Ez az etióp katolikus egyház. Összhasonlításképpen: Etiópia lakosságának 45 %-a ókeleti.

Eritrea függetlensége miatt az eritreai katolikusok ma már szintén önálló részegyházat alkotnak, ez az eritreai katolikus egyház. Itt a lakosság kb. 2 %-a katolikus, 60 % pedig ókeleti.

A nesztoriánusok ága

Nesztoriánusoknak azokat a keresztényeket nevezik, akik csak az első két egyetemes zsinatot ismerik el. Itt a katolikus misszók szinte teljes sikert értek el, ma már a keresztények zöme katolikus, egy kis rész maradt csak meg nesztoriánusnak.

1692-ben jött létre a mai Irakban a kelet-szír rítusú Káldeus Katolikus Egyház, a nesztoriánusokból. Ma az arány 1:6 a katolikusok javára, kb. 2,5 millió káldeus katolikus van, míg alig 0,5 millió ember maradt meg a nesztoriánus káldeus egyházban (hivatalos nevén: Asszír Keleti Egyház). Aki érdekel a történet részletesebben, annak ajánlom a magyar Wikipédia vonatkozó cikkét – ezt én írtam 95 %-ban, amikor még Wikipédia-szerkesztő voltam.

a lgehíresebb modernkori káldeus: Tarik Aziz, Szaddam Huszein helyettese és külügyminiszter volt

A nesztoriánusok indiai ágánál még inkább ez a helyzet. A hívők 95 %-a elfogadta az uniót Rómával, ez ma a kelet-szír rítusú Szír-Malabár Egyház. 4 millió tagjuk van, szemben az uniót nem elfogadó nesztoriánusokkal, akik alig 100 ezren vannak.

Én személyesen nagyon haragszom a Vatikánra a nesztoriánusok szinte teljes bekebelezése miatt, de ez az én egyéni problémám.

*

S egy kis kiegészítés. Amikor a felületes kutató rákeres anyagokra, könnyen összezavarodik. Ugyanis a “katolikus” és az “ortodox” szó teológiai jelentése más, mint a hétköznapi jelentés. Minden hagyományos keresztény felekezet katolikusnak (azaz egyetemesnek) és ortodoxnak (azaz hithűnek) nevezi magát, a tőle különbözőket meg nem. Egy kis ízelítő ebből:

  • a katolikusok számára az ortodoxok “görögkeletiek”, sőt egyenesen “nem egyesült görögök”, az ókeletiek pedig “monofiziták”, míg a nesztoriánusok meg nesztoriánusok,
  • az ortodoxok számára a katolikusok “latinok”, az ókeletiek pedig “monofiziták”, míg a nesztoriánusok meg nesztoriánusok,
  • az ókeletiek számára a katolikusok “latinok”, az ortodoxok pedig “görögök”, míg a nesztoriánusok meg nesztoriánusok,
  • a nesztoriánusok számára a katolikusok “latinok”, az ortodoxok “görögök”, az ókeletiek pedig “monofiziták”, s mind a három együtt meg a “nyugatiak”.

Miközben mind a 4 saját magát “az Egyháznak” tekinti, mindenki mást meg belőle kiszakadt részeknek.