Kereszténydemokrácia

By | 2022-02-13

Belenéztem a Hit Rádió Lukácsi-interjújába. Nehéz volt, sokszor kellett átugrani egyes részeket. Végülis Lukácsi semmi konkrétumot nem mond. Minden éles kérdésre elkerüli a választ.

Ami azonban rögtön megragadta a fantáziámat: ateista családban nevelkedett, majd tinédzserként hívő lett, s emiatt lépett be a KDNP-ben, jelenleg meg a ballib összefogdosásban ő az egyházügyi árnyékszék-miniszter, s valamiféle “reformkatolicizmust” képvisel.

Van valami, amiben mind a keresztények, mind az álkeresztények egyetértenek: hogy a kereszténydemokrácia az egyfajta keresztény politizálás. Sajnos azonban ez abszurd állítás. A “keresztény vagyok, ezért KDNP-s lettem” állítás kb. olyan értelmes, mint a “vegetáriánus vagyok, ezért az Adrián nyaraltam tavaly” mondat.

Keresztény ember valójában lehet bármely politikai irányzat híve: lehet kommunista, fasiszta, liberális, balos, jobbos, s bármi egyéb, sőt lehet teljesen apolitikus is.

A kereszténydemokrácia egy liberális, azon belül liberális-konzervatív politikai eszme (bár ma már a konzervatív elemek egyre csökkennek), alapja az az téveszme, hogy a liberalizmus alapvetően egy helyes eszme, de ennek vannak egyes hiányosságai, s ezen hiányosságok megoldhatók a kereszténység egyes erkölcsi elemeinek bevételével.

Történelmileg a kereszténydemokrácia arról szól: mivel a liberalizmus győzött és legyőzhetetlennek tűnik, adjuk fel a vele való harcot, legyünk mi leresztények is liberálisok, mert ily módon átmenthetünk valamit a keresztény értékekből. Mélyen defetista eszmeiség tehát.

Maradjunk tehát annyiban: nyilván egy hívő keresztény dönthet úgy, hogy kereszténydemokrata lesz, de erre a keresztény hite semmilyen módon se prediszponálja.

Az interjú legjobb része a vége – nagyjából 1:07-től -, amikor a hitgyülis újságíró gyakorlatilag – bár rendkívül udvariasan – sarokba szoítja Katit.

z