Kleitophón panaszkodik Szókratészre.
A panasz lényege: Kleitophón csodálja Szókratész beszédeit az erényről, a lélekről, de nem látja mit javasol Szókratész a problémák orvoslására.
Folyton csak azt mondja, ha nem tudjuk helyesen használni lelkünket, inkább semmit se tegyünk, nem mutat rá, mit kellene tennünk.
Mintha a cél csak az lenne, hogy Szókratész követői másoknak ugyanazt elmondják: hogy a feladat képtelen.
Mintha az orvostudomány egyetlen célja csak újabb orvosok képzése lenne, s nem lenne meg a létező másik célja: a gyógyítás.
Vagy mintha egy tornatanár szidná a tanítványait, miért foglalkoznak azok csak evéssel és ivással testük fejlesztése helyett, majd semmit se árulna el arról, hogy milyen módszerek léteznek a testedzésre.
Mi lehet mindennek az oka? Vagy Szókratész nem tudja jól a témát, amiről beszél, vagy direkt nem akarja felfedni azt.
A végkövetkeztetés: Szókratész kiváló abban, hogy felkeltse másokban a vágyat az erény iránt, de nem képes azokat kielégíteni, akikben ez a vágy már megvan.
Aki olvasott több párbeszédet Platóntól, az tudja, a kritika indokolatlan. Szókratész éppenhogy ad megoldást az erényre.
