Komszomolok

By | 2022-12-07

Hiába volt elvileg azonos a kommunista rendszer mindenhol, de legalábbis mindenhol, ahol a szovjet kommunista modell volt a minta, mégis fontos eltérések léteztek.

Az egyik ilyen dolog a kommunista ifjúsági szervezet létezése és szerepe. Én személyesen 4 verzióval is álltam kapcsolatban: bolgár, kubai, magyar, szovjet, bár soha egyiknek se voltam tagja.

Az alapmodell persze a szovjet Komszomol (ami egy betűszó, az orosz imádja a betűszavakat, a Komszomol egyszerűen az “Kommunista Ifjúsági Szövetség” első szótagjainak összevonása oroszul).

Amit a szovjet modelltől átvett mindenki más:

  • ez az egyetlen engedélyezett ifjúsági szervezet,
  • a benne való karrier a fő útja volt a későbbi pártkarriernek,
  • a tagság életkorfüggő.

A szovjet Komszomolba 14 éves kortól lehetett bekerülni, s a tagság automatikusan megszűnt a 28. születésnapon, ez alól csak a vezető pozíciót elért Komszomol-vezetők kaptak felmentást, náluk csak 35. születésnapukon szűnt meg a tagság.

А 10-osztályos szovjet iskolarendszer 7. évében jellemzően minden diákot “megkínálták” a tagsággal, ezt nem is lehetett visszautasítani, ill. ez kb. öngyilkos lépésnek számított. A legrosszabb tanulókat is meghívták tagnak nyolcadikban. A diákkori legsúlyosabb büntetés a Komszomolból való kizárás volt, ehhez valóban valami nagyon rosszat kellett tenni.

Amikor én magam szovjet iskolába jártam, a nyolcadik osztályban az egyik ukrán diáktársamat lopáson kapták (ellopta egy osztálytársa fényképezőgépét, de gyorsan felgöngyölítette az esetet az iskola általános igazgatóhelyettese: a szovjet iskolák általános igazgatóhelyettesei mindig a KGB képviselői voltak), de őt se zárták ki, csak elégtelen magatartást kapott arra az évre és Komszomol-büntetést, de maradhatott tag, s aztán 10. osztályban már simán megkapta a Komszomol-ajánlást a továbbtanuláshoz. Ezzel el is árultam: aki tovább akart tanulni, az nem lehetett nem tag.

Ebből az is következett: aki nem akart továbbtanulni, az viszont simán kimaradhatott, vagy iskola után nem folytatta a tagságát: így a szovjet fiatal munkások közt alig 60 % volt Komszomol-tag.

А bolgár modell teljesen követte a szovjetet. Hivatalos neve DKMSZ volt, de orosz mintára Komszomolnak nevezte mindenki. A 80-as években már senki se vette komolyan, a Komszomol név népszerű parodisztikus neve Komszopol volt (szopol = takony), de nyíltan senki se mert fellépni, egyszerűen öngyilkos lépés lett volna mondjuk diákként kilépni. Lásd erről korábbi cikkemet.

Alapvetően senki se lépett ki. Az átlagember megvárta, míg 28 éves lesz, s akkor örült, hogy nem kell többet gyűlésre járnia.

A magyar rendszer ennél jóval engedékenyebb volt. Nem volt kötelező KISZ-tagnak lenni a felsősooktatásban való részvételhez! “Csak” KISZ-ajánlás kellett, amit viszont az iskolai KISZ-bizottságot megadhatott nem tagnak is. Így a magyar felsőfokú diákok közt “csak” 85-90 % volt a KISZ-tagok aránya. Szócval erősen ajánlott volt belépni, de azért ki is lehetett maradni és ez nem jelentett teljes ellehetetlenülést.

A kubai szervezet – neve: UJC – egészen más koncepción alapszik. Középiskolásoknak belépni nehéz, ehhez valamilyen eredményt kell felmutatni. Így a továbbtanuláshoz se kell tagság. Emiatt a kubai egyetemeken se tag a diákok többsége. A kubai Komszomol tehát elitista, csak a politikai karrierre törekvők lépnek be, ill. aki bármilyen karriert akar, hiszen a tagság komoly előnyt ad.

Amikor a Havannai Egyetemen voltam hallgató, a csoporttársak fele se volt tag. A vicc: az alapszervezeti titkárt jól ismertem, kifejezetten szimpatizált velem, többször is kereste társaságomat. Sikerült is több téveszméjében megingatnom.

Fentiek miatt a kubai UJC gyűlései komolyak voltak, tanulták a marxizmus-leninizmust mint a kisangyalok. Ezzel szemben a bolgár, magyar és szovjet szervezet gyűlései jellemzően buliesemények voltak. A szovjet Komszomol-alapszervezetek pl. rendszeresen rendeztek “zenés délutánt”, ez volt a diszkó fedőneve. A bolgár verzióban ennél súlyosabb dolgok is voltak, pl. sztriptíz.

A magyarról a legkisebb a személyes élményem, mert a közelemben működő KISZ-alapszervezet vezetőségét utáltam, ahogy ők is engem, így nem zaklattuk egymást. Egyszer meghívtak 15 éves koromban tagjelölti gyűlésre, a forma kedvéért, erre nem mentem el, s aztán ebben maradtunk.

ide jártam egyetemre Havannában