A korábbi választási rendszer

By | 2016-04-05

Gyakori ballib érv, hogy a Fidesz többségének az oka a Fidesz által kialakított választási rendszer.

Ez alapból hamis érv a 2010-es választásokkal kapcsolatban. Magyarországon az országgyűlési választások 1990-2010 között az 1989-es kerekasztal-tárgyalásokon kialakított modell alapján történtek, nagyon apró változtatásokkal.

Az 1989-ben kialakított modell lényegében átvette az akkori nyugatnémet modellt, azonban egy fontos ponton változtatott azon: kivette a német rendszerben meglévő arányosítási elemet. A német parlamenti választási rendszer ugyanis – hasonlóan a magyarhoz – azon alapszik, hogy minden szavazásra jogosult két szavazattal rendelkezik, az egyikkel egyéni képviselőre szavaz, míg a másikkal egy adott pártlistára. Az 1989-es kerekasztal-megállapodások 4 fő pontban tértek el a német választási rendszertől:

  • 5 %-os küszöb helyett 4 %-osat állapítottak meg (aztán a 90-es évek elején ez fel lett víve a magyar rendszerben is 5 %-ra) – ennek oka az volt, hogy a magyar rendszerváltók nem szerették volna teljesen elvenni az esélyt a kisebb pártoktól, végül ez nem működött, egyetlen párt sem akadt, mely az 5 % helyetti 4 %-os küszöb miatt jutott be, viszont két párt is akadt, mely bejutott volna a parlamentbe, ha a küszöb csak 3 %-os lett volna (a Munkáspárt és az MSZDP),
  • lehetetlenné lett téve a külföldön élő magyar állampolgárok szavazása (ez a 90-es évek végén lett enyhítve a magyar rendszerben, majd 2010-ben teljesen megszüntetve) – ennek oka az, volt, hogy az MSZMP/MSZP félt attól, hogy magyar emigránsok tömegesen fognak szavazni, s közülük senki sem az MSZMP/MSZP-re, ez gyakorlatilag alaptalan félelem volt, a magyar emigránsok ma sem szavaznak tömegesen, pedig most már ennek semmi akadálya sincs,
  • a német egyéni választókerületekben lévő egyetlen forduló helyett a magyar választási rendszerben két forduló lett (a magyar rendszerben ez 2010-ben lett megszüntetve, azóta a magyar rendszer is egyfordulós) – a magyar rendszerben ennek oka, hogy így igyekezett a rendszer kivédeni a Németországra jellemző domináns kétpárti rendszer kialakulását, valamint szerette volna növelni a koalíciós lehetőségeket,
  • s a legfontosabb: a német rendszerben az egy adott párt által megszerzett egyéni képviselői helyeket levonják az illető párt listás mandátumaiból, így a rendszer szinte teljesen arányos lesz! – a magyar rendszerből pont ez az elem lett kivéve 1989-ben, a cél: a kormányzati többség legyen stabil.

A pontosság kedvéért hozzátenném: míg a kerekasztal-tárgyalások 362-fős parlamentetet írtak elő, melybe 210 fő került volna be listás alapon és 152 fő egyéni alapon, a parlament 1989-ben ezen változtatott – gyakorlatilag az MSZMP által 1985-ben kijelölt képviselők fellázadtak saját pártjuk ellen – és az egyéni képviselői mandátumok száma így 176 lett, azaz a parlament összesen 386-fős lett.

Azaz a kerakasztal-tárgyalások egy eleve erősen aránytalan választási rendszert alakítottak ki, a nagyobb stabilitás céljából. S az aránytalanságot még növelte is picit a parlamenti 1989-es változtatás.

Az 1990-2010 magyar választási rendszer lényege tehát: lehetővé tenni, hogy aki megnyer sok egyéni képviselői mandátumot, annak a parlamenti többség jóval nagyobb legyen, mint ami az országos támogatottsága! S így is lett:

  • az MDF 1990-ben 25 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 43 %-át
  • az MSZP 1994-ben 31 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 54 %-át
  • az MSZP 2002-ben 42 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 46 %-át
  • az MSZP 2006-ban 43 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 49 %-át
  • a Fidesz 2010-ben 53 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 68 %-át.

S a legérdekesebb eset 1998-ban történt: a 32 %-os támogatottságú MSZP megszerezte a mandátumok 35 %-át, míg a 28 %-os támogatottságú Fidesz a mandátumok 38 %-át, s ezzel a népszerűségben első párt elvesztette a választásokat.

Az aránytalanság oka az összes esetben: az egyéni mandátumok megszerzése egy adott párt által, olyan arányban, mely meghaladta az illető párt országos népszerűségét. Ezt erősíti az a magyar sajátosság is, hogy Magyarországon nemigen léteznek hagyományos pártszinezetű vidékek. Az emberek pártprefenciája nagyon gyakran változik: így lett lehetséges az, hogy míg 1994-ben a 176 egyéni választókerületből az MSZP 150-et megnyert, míg 2010-ben a Fidesz még ezt is túlszárnyalta, amikor a 176 egyéni választókerületből 173-at nyert meg.  Alig pár választókerület van az országban, melynek nem változott jelentősen a pártpreferenciája az utóbbi években.

Lássuk most azt az állítást, hogy ha 2014-ben a korábbi választási rendszer lett volna, a Fidesz nem nyert volna!

A választási reform lecsökkentette az egyéni választókerületek számát 176-ról 106-ra, ebből a Fidesz megnyert 96-ot. Ez kb. az, mintha a korábbi 176-ból megnyert volna 155-öt, azaz rosszabb eredmény, mint a 2010-es, de jobb, mint az MSZP eredménye 1994-ben. A Fidesz ezt az eredményt 45 %-os országos támogatottsággal érte el, míg a második helyezett – a ballib választási koalíció – eredménye 26 % lett. Ez hatalmas 19 % különbség, amit – az előző választások tapasztalata szerint – képtelenség behozni.

Nem igaz az a ballib érv se tehát, mely szerint az egyfordulós választás segített a Fidesznek. Valójában az egyfordulós rendszer a ballibeknek segített, nélküle esetleg nem lett volna meg az a 10 körzetük se. Miért? Két okból:

  • a ballibeknek nem volt egyetlen koalíciós parnerük se a két forduló közti megállapodásokhoz, sem az LMP, sem a Jobbik nem asszisztált volna ehhez,
  • a Jobbik-szavazók szinte biztosan a Fideszre szavaztak volna a “kisebbik rossz” elve alapján azokban a körzetekben, ahol a ballib választási koalíció jól állt az első forduló után, csak egyetlen egy választókerület volt – Budapest XIII. ker. -, ahol a ballib jelölt fölényesen verte meg a fideszes jelöltet.

Már említettem: alig pár választókerület van az országban, melynek nem változott jelentősen a pártpreferenciája az utóbbi években. Azaz hamis az a ballib érv is, hogy a Fidesz által megállapított körzethatárok segítették a Fidesz győzelmét.

Összegezve, hogy mi lett volna a 2014-es választás eredménye, ha azt a korábbi szabályok alapján tartják meg:

  • a Fidesz abszolút többsége meglett volna, az eredményük aligha esett volna 60 % alá,
  • ami a kétharmados többséget illeti, valószínűbb, hogy az nem lett volna meg (a fő ok a töredékszavazatok számítási módszerében a változtatás), de az sem kizárt, hogy ez meglett volna így is a plusz egyéni mandátumok miatt.

Azzal a gyerekes érvvel pedig, hogy az ellenzéket a polgárok 72 %-a támogatja, mert a szavazásra jogosultak alig 28 %-a szavazott a Fideszre nem foglalkoznék, hiszen ez nyilvánvalóan abszurdum.