A spanyol névhagyomány magyar szemmel kissé furcsa.
Egyrészt a nők nem váltanak nevet soha házasságkor. Ez ősi szokás. Egyedül a főnemesség körében volt szokás utalni a férjre, de ebben az esetben is csak „de” + férj vezetékneve alakkal, azaz sose az eredeti vezetéknév helyett. De még a legfelsőbb körökben se volt ez kötelező, lásd Franco 36 éven keresztül tartó diktatúrája során a felesége sose viselte a férje nevét, még „de +” alakban se.
Ma is így van Spanyolországban, nevet változtatni csak államfői rendelettel lehet, s minden engedélyezett esetet közzétesznek a közlönyben.
Alapvetően a fő elv: az ember a nevét születésekor kapja, semmi ok nincs ezt megváltoztatni.
Továbbá minden embernek 2 vezetékneve van: az első apja első vezetékneve, a második pedig anyja első vezetékneve.
Így a normál spanyol név: 1 vagy több keresztnév + 2 vezetéknév. Pl. Fidel Alejandro Castro Ruz – a „Fidel Alejandro” két keresztnév, a „Castro” az apa első vezetékneve, a „Ruz” az anya első vezetékneve.
Castróék 1959-es hatalomra kerülése után – a kommunista országokhoz képest szokatlan módon – nem változtattak a jelképes dolgokon, se az ország neve nem változott, se a zászló, se a címer, se a himnusz. A a kubai zászlón/címeren lévő ötágú csillag nem kommunista jelkép, hanem XIX. századi szabadkőműves jelkép. Volt ugyan egy forradalmi zászló is kitalálva Castróék által, de ezt csak másodlagosan használják, sose a nemzeti lobogó helyett.
Szóval a névhasználatban se történt változtatás, matadt a régi spanyol hagyomány. Az egyetlen reform: a nevek „felszabadítása”, azaz már nem csak keresztény keresztnevek lehettek, hanem bármi.
Ezzel be is indult a kubaiak fantáziája. Egyrészt jöttek a híres filmekből vett nevek. Aztán a politikailag motivált nevek, pl. a vietnámi hábori alatt sok kubai a „Hanoi” nevet adta gyerekének. Továbbá a bármilyen élmény alapján álló nevek, nekem volt egy Csajkovszkij nevű kubai ismerősöm, a szülők nagyon szerették Csajkovszkij zenéjét, így a gyereknek a „Csajkovszkij” (Chaikovski) nevet adták mint keresztnevet. Ennél csak a teljesen fantázianevek bizarrabbak. Kedvencem a Yotuel név, ez magyarul Énteő lenne.
Nemrég találkoztam a csúcsnévvel. Egy kubai filozófia professzor cikkét olvastam. Aztán rápillantottam a nevére: „Marxlenin Pérez Valdés”. S nem, ez nem álnév, ez a valódi neve. Utána is olvastam ki ez: szóval ez egy harmincas csaj, ráadásul Fidel Castro egyik unokájának a felesége.
Fidelnek összesen 10 gyereke volt. 1 az első feleségétől, 5 a második feleségétől (özvegyétől), s 4 bizonytalan: 2 biztosan a két feleség közt lett, még 2 pedig nem megerősített. A legnagyobb fia az első feleségétől lett, akitől még a hatalomra kerülés előtt elvált, aztán a feleség volt férje hatalomra jutása után kivándorolt az USA-ba gyerekestül. Ez a gyerek aztán kamaszkorában Kubába látogatott apjához a 60-as évek közepén, majd váratlanul ott maradt. Apja aztán kiküldte őt a Szovjetunióba atomfizikát tanulni. A kis Fidel – mert a gyerek is Fidel volt – komoly tudományos karriert futott be, végül hazament és a kubai atomenergenetika főembere volt. Aztán a 80-as években a kis Fidel azt hitte, apja egyenrangú partnere, s valamiben összeveszett a nagy Fidellel, ennek eredményeképpen apja leváltotta őt. Végül csak a 2010-es években békültek ki. Apja halála után súlyos depresszióba esett, végül 2018-ban öngyilkos lett.
Szóval a kis Fidel orosz feleségétől született az említett ember, aki az említett Marxlenin nevű professzornő férje.