A hónap végére bulvártéma. Női divat.
Bulgária hagyomány rendkívül konzervatív volt a divatban. A hagyományos hozzáállás: amint egy nő megházasodik, abbahagyja a sminkelést, kendőt köt a fejére (lehetőleg sötét színűt), s hosszú szoknyában jár állandóan, hosszúujjú felsőben. Aki másképp viselkedik, az kelleti magát, azaz férfit keres, dehát minek keresne egy házas nő férfit?
Ez a szélsőséges hozzáállás persze a múlté, ma már csak falvakban maradt meg, ott is csak a 60 éven felülieknél.
Kb. 50 éve immár az ortodox templomokban sincs ilyen szigorúság. Ami máig szabály: tilos a miniszoknya és a rövidnadrág, tilos a jól látszó segg és a meztelen has (azaz ha a nő szűk nadrágot vagy cicanadrágot visel, takarja a fenekét, hasát felsőruha), s ne látszódjon a meztelen váll és hát (lehet rövidujjút hordani, azaz az is elegendő, ha ezt eltakarja ideiglenesen a nő vállkendővel).
A balkáni és az arab ortodoxiában nem szokás a fejkendő, míg az orosz ortodoxiában szinte elvárt. Ennek oka, hogy ezeken a területeken a fejkendő muszlim jellegű ruhadarab, így templomi viselete furcsán hat, emiatt csak 60 éven felüli nőknél bevett szokás. Fiatalabb kendős nő „muszlim” érzetet kelt, ami – érthető módon – nem helyénvaló keresztény templomban. Az orosz ortodoxok csodálkozni szoktak arab és balkéni országokban, amikor meglátják a templomokban a fedetlen, sőt lobogó hajú nőket.
Múzsám egy időben templomi kórusban volt tag, s soha nem volt fejkendője.
A hétköznapokban a bolgár divat folyamatosan változott. A divatos/szerény öltözködés korhatára folyamatosan ment fel az utóbbi 40 évben. A kezdet a 80-as évek eleje – legalábbis számomra, mert korábban ezt nem figyeltem -, amikor a bolgár dibvatszokások sokkal szerényebbek voltak a kor magyar szokásinál. Emlékszem, a 80-as évek elején akkor 35-40 év közti – bolgár – nagynéném még azon vacilált, nem lesz-e nevetséges, ha farmert vesz magának.
A 80-as évek végén nagyjából 30 év volt a korhatár, ez alatt lehetett korlátlanul divatosnak lenni, felette meg kiröhögték az ilyen nőket kb. „öreg nő kislánynak hiszi magát” alapon.
Mára ez felment 50 évre. De egyre többen szegik meg a határt, persze jellemzően a jobb testalkatú nők. Alapvetően: aki egyébként is törődik magával, az hajlamos az öltözködésben is merészebb lenni.
A Nemzetközi Bálint Nap alkalmából vettem a múzsámnak egy aranyszínű csillogó cicanadrágot, régóta kerestem ilyesmit. Mi a Nemzetközi Bálint Napot nem nyugatmajmolásból ünnepeljük, hanem mert Kubában ismertük meg egymást, ahol – ahogy egész Latin-Amerikában – ez népi ünnep századok óta.
Múzsa azt mondta: a testhezálló nadrág oké, az egyszínű cicanadrág oké. a műbőr és bőr cicanadrág oké, talán még a csíkos is az, de nem túlzás kicsit 50+ évesen a csillogó arany és ezüst? Én meg azt mondtam: hordd az utcán egy hétig, s meglátod, senki se fog kiröhögni. S így is lett.
