Nehogy tényleg szólj neki!

By | 2022-07-10

Amikor, nagyjából 20 éve jogi problémánk volt a Bolgár Ortodox Egyház magyarországi helyzetét illetően.

Magyarországon az a sajátos helyzet van ortodox szemszögből, hogy egyszerre 5 (sőt 7, ha a nem-khalkedóni ortodoxiát is számítjuk) ortodox joghatóság van jelen. Van a bolgár, a görög, az orosz, a román, a szerb. Történelmileg így alakult.

Ez itt konkrétan bolgár belső ügy volt. Valaki ki akarta sajátítani az egyházat, remélve, meg tudja szerezni a vagyont is. Bár ez elvileg nehéz volt, mert a templom a bolgár állam tulajdonában lévő telken állt, de ez azért nem kemény garancia: kis ügyészséggel meg lehet venni bárkit mind a 2 országban.

A magyar egyházi jog abszurditása közismert, ez még az eredeti 1990-es egyházügyi törvény hatálya alatt volt, melynek egyik sajátos mellékhatása volt, hogy egyrészt bárki bejegyezhetett szabadon egyházat, másrészt a már bejegyzett egyházak semmilyen jogbiztonságot nem élveztek a teljesen félreértett “az állam el van választva az egyháztól” elv miatt.

Jogi úton persze vesztettünk is. Dehát trükközni mi is tudunk! A részleteket nem írnám le, mert még ma is esetleg nem teljesen törvényes – bár teljesen erkölcsös -, de a lényeg: Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök és Balog Zoltán, jelenlegi református főember, akkoriban Mádl vallásügyi szakértője segítettek “áttörni” a magyar bíróság falát, végül pedig ezzel kiütéses győzelmet aratni. Eltartott sok ideig, mert egy jogerős bírósági határozatot nem teljesítettünk, sőt ellene mentünk, ami azért nehéz ügy.

A lényeg: a végén bezúztuk az ellenfelet, s a közösség ezt elégedetten fogadtam, nagyjából 95:5 arányban állt a közösség a mi oldalunkon.

A megoldás elérése előtt azonban a kérdés igencsak ismert volt a magyarországi bolgár kisebbség köreiben. A bolgárok számára az ortodoxia nemzeti kérdés is, így a szín ateisták is aggódtak. Még amolyan konferenciák is voltak a kérdés megvitatására, a nagy érdeklődés miatt.

Akkor döbbentem rá: nem lehetséges nyíltan politizálni. Mert bár a mi ügyünk nem volt politikai, a működési mechanizmus azonos. Egyrészt ugyanis van a tömeg, mely akar valamit, s akarja tudni mi zajlik. Amihez persze joga is van, de mégse teljesíthető e joga. Mert ha mindent tudna a tömeg, akkor azt az ellenség is megtudná, amivel meghiúsulna az egész stratégia. Így szükségszerű a titokzatoskodás meg a félrebeszélés. Ennek aztén a következménye: látszatgyűléseket kell tartani, majd nem tudomásul venni azt, amit ott az egybegyűltek döntenek.

Egyik ilyen gyűlés rendkívül emlékezetes volt. Sokan indítványozták, forduljunk segítségért a bolgár államhoz. Persze azonnal tudtam, ez marhaság, csak ezt nyilván nem magyarázhattam el senkinek se nyíltan.

Gyűlés után jön hozzám a pap, titokzatos arckifejezéssel:

– Ugye tudod, hogy nem szabad a bolgár államhoz fordulnod? – mondja.

– Persze – mondom.

– Tudod, a Külügy intézi a határontúli ügyeket, s tudod ki most a külügyminiszter – magyarázza azért, talán kicsit meglepődve gyors egyetértő reakciómon -, s ha ő megtudja mi van, még direkt az ellenségnek fog segíteni.

– Persze, ő mondta azt pár éve, hogy “legyőztük a kommunizmust, most már csak egy nagy ellenségünk maradt, az ortodox kereszténység“.

– Na, akkor látom, hogy érted – nyugodott meg.

S így jött képbe Paszi bolgár külügyminiszter helyett Mádl elnök.

az illető miniszter híres képe: a NATO-bővítéskor örömében zokogásban tör ki – a mocskos állat mindig minden alkalmat megragadott a hazája ellen tombolásra