Terv és valóság

By | 2022-07-10

A tervek és a valóság gyakran elválnak egymástól.

Egész kamaszkoromban azt terveztem, sose lesz családom. Úgy gondoltam, egy feleség nagy teher lenne minden szempontból.

Amikor 1985. augusztus 8-án nagykorú lettem – ez Budapesten zajlott -, megelégedetten konstatáltam, most már majdnem szabad vagyok, s íme milyen jó is a tervem. Tulajdonképpen csak gyereket akartam volna valamikor a távoli jövőben, de szerettem volna valahogy úgy megoldani ezt, hogy a gyerek anyja valahogy tűnjön el.

Egyébként a lányok érdekeltek mindig, szexuális értelemben. Már általános első osztályban, amikor pedig a legtöbb fiút nem érdekli az ilyesmi.

13 évesen még azt terveztem még, feleségül veszem Szűcs Juditot. Aztán azonban utána számoltam, hogy a csaj 14 évvel idősebb nálam, azaz semmi esélyem – akkor még nem tudhattam Emmanuel Micronról. Szóval volt azért józan eszem, s arra jutottam, ez így abszurd, s eleve hülyeség lenne bárkivel is megházasodni.

Aztán ez megerősödött bennem. Egyrészt rosszak voltak a tapasztalataim a lányokkal. Alapvetően 2 típusú lánnyal találkoztam: okos és csúnya, meg buta és szép, azonban mindkét típus közös jellemzője volt, hogy nagyképűek, plusz sose olyan típusú fiút kerestek, amilyen én vagyok. Minden ismerős lány sportos, kemény srácot akart, aki nappal verekszik és focizik, este meg táncol mint a Travolta. A Grease című 1978-as film is meggyőzött erről. Én meg pont az ellenkezője voltam a kívánt típusnak: nem tudtam verekedni, utáltam minden labdajátékot, s totális antitehetség voltam a táncolásban, oilyan szintem, hogy ha fogorvosi kezelés és táncolás között kellett választani, habozás nélkül az előbbit választottam volna.

Összesen egy darab komolyabb barátnőm akadt kamaszkoromban – nem komoly meg akadt sok, de minden eset katasztrofális volt számomra -, aki nagyon szép volt, picit butácska, de érdeklődő típus, szóval valahogy vonzotta, hogy képes vagyok fejből reprodukálni felesleges adatokat, pl. hogy az exa az 10 a 18. hatványon, meg mi Egyenlítői Guinea fővárosa, meg még hogy mi történt a Holland Antillákon és mely 5 fő sziget alkotja (most nagyon remélem, hogy ezt a cikket nem fogja olvasni, a “picit butácska” kitétel miatt, mert máig barátom a FB-on az illető, de ha olvassa is, talán most már 50+ évesen humorral fogja fogadni ezt a jellemzést és a “nagyon szép” részre összpontosít).

(Az a röhej, hogy most elgondolkodtam tényleg mely 5 fő sziget alkotta a Holland Antillákat, s 3 másodperc alatt felsoroltam. Hiába, a felesleges adatok megjegyzésében máig bajnok vagyok.)

Szóval minden kész volt. Elkezdtem aztán egyetemre járni. S a szeptember 2-án megismert egyetemi társamról lassan felfedeztem: szép és okos. Meglepő: lány, akivel lehet úgy beszélgetni, hogy nem kell mindent megmagyarázni. S még inkább meglepő volt, hogy nem szereti a verekedő és táncoló focistákat.

Szóval így lett a múzsám.

S én házasodtam meg legkorábban összes ismerősöm közül.

a Travolta