Immár 20 éve minden november 7-i reggelen nagyon jó a kedvem.
Amint felébredek és észlelem, hogy normál hétköznap van, normál munkanap, azonnal mosolygok magamban, s a jókedv egész nap kitart.
Ugyanis ez az emberiség normális útra való visszatérésének biztos jele. Mert az 1917. november 7-i szentpétervári puccson nincs mit ünnepelni. Esetleg gyásznapként lehetne róla megemlékezni, hisz ez a XX. század legtragikusabb napja volt, de valójában még ezt sem érdemli meg. A legjobb pont az ami történt: feledésbe merült, egyre kevesebben emlékeznek erre a napra, már a 30 éven felüliek közül is sokan elfelejtették, hogy 1990 előtt ünnepelni voltunk kénytelenek ezen a napon.
Néha persze november 7. szombatra vagy vasárnapra esik. Bevallom, ilyenkor kissé visszásan érzem magamat.