Nem szabad ezt az egészet komolyan venni.
Ezek az „asszertív”, „csapatjátékos”, „perfekcionista”, stb. liberális szavak ugyanúgy nem jelentenek semmit, mint a Kádár alatti önéletrajzokban a „behatóan érdeklődik társadalmi kérdések iránt”, „munkás származású család”, stb. marhaságok.
A diktatúra kitalál magának szabályokat, s ezeket legalábbis formailag be kell tartani, de a valóságban még a vezérek se veszik mindezt komolyan.
Szóval a liberális diktatúra (hivatalos nevén „liberális demokrácia”) abszurditásán kívül mindez semmit se jelent.
A valóságban ha kell a profithoz egy új bérmunkás, felveszik, s kész. Ha meg nem kell, csak ismeretséggel esélyes bárki is.
