Osztályillem

By | 2022-04-01

Amit legjobban utálok: a foklorizálódott szokás aktívizált alakja. Ez azt jelenti: valamilyen régi szokás kiüresedett, mert tartalma hiányzik, de formája meg van követelve.

Ilyen pl. a nemesség: 500 éve semmi értelme, de van aki szerint ezt komolyan kell venni. Pedig a nemesség eredeti értelmes valóban nemes volt, nem lehet egy szót se szólni ellene. S az se baj, ha valaki büszke régvolt nemes őseire. De aki maga komolyan nemeskedik, az egyszerűen egy bohóc.

Ez kb. olyan, mintha ma emberek összejönnének és egymást munkásőrré avatnák, mindezt teljesen komolyan gondolva. Miközben a Munkásőrség eredeti szerepe régóta nincs, azt a szerepet lehetővé tevő feltételek sincsenek jelen.

A tartalom nélküli hagyományőrzés jellemzően rosszabb a hagyományellenességnél, mert az utóbbi legalább őszinte, s senkit se téveszt meg.

Az, hogy emberek egymást pl. grófnak szólítanak az elmebajra vagy – rosszabb esetben – gonoszságra utal, mármint a 12 éves kor elérte után. 10-11 évesen napköziben mi is játszottunk pl. Alfa Holdbázist, egymást “kapitány úrnak” szólítva, de már akkor tudtuk, hogy ez csak egy játék.

A későkommunizmusban a legviccesebb vonás pontosan ez volt: az elit – mely a polgári társadalom elutasítására építette létezése alapját! – elkezdte egyre erősebben felvenni a polgári formákat.

Csodás élményem erről kamaszkoromból: egy magyar magas rangú diplomata elkezdte cselédnek kezelni a segédszemélyzetet. Pl. a takarítónő ki lett nevezve szobalány-komornyiknak, s egyik feladata a vendégek “bejelentése” volt. Aztán a sofőrnek meg lett tiltva, hogy az előszobán kívül máshová menjen a “rezidencián”. A szerencsétlen láthatott valami filmet hogyan bánnak az angol nemesek a személyzettel, s ezt próbálta másolni mint egy kommunista állam diplomatája – röhejes. Csak persze mint újonc, túltolta a dolgokat: az igazi angol nemeseknél pl. a kocsist nem büntették előszobában álldogálással, hanem természetes volt, hogy bemegy a ház cselédszárnyába, s ott pl. pár falattal, kávéval kínálják őt a konyhai cselédek. Az újnemes-kommunista verzióban viszont a sofőr nem mehetett be a konyhai cselédhez!

A témát jól adja vissza egy korabeli vicc: a kommunista funkcionárius államtitkár lesz, s amikor feleségével valaki tiszteletlenül beszél, a nő kifakad: “tegnap óta az uram államtitkár, s ha nincs ez a rohadt rendszer, akkor én most már méltóságos asszony lennék!“.

A rendszerváltozás kevés pozitívumainak egyike: az álpolgári elit tényleg polgár lett. Aki pedig nem tudott az új rendben a nyertesek közé soroltatni, az legalább abbahagyta az álpolgári cirkuszt.