Május 1. fő üzenette: a polgárodás gonoszság. S ez az üzenet teljesen igaz.
A polgárosodás lényege: egy tárdadalomtól független új elit jön létre, mely élősködik a társadalmon, de közben mentes bármilyen kötelezettségtől a társadalom iránt. Ez kaszinószerű helyzet: sokan vesztenek, s kevesek nyernek. Csak míg a kaszinóban való játék önkéntes, a társadalomban nem tud az ember nem résztvenni. A polgári társadalom tehát a kényszerkaszinó rendje: a kevés nyertes mindent visz, s közben még fölényesen ki is oktatja a többséget „nem vagytok elég jók, ezért nem nyertetek”.
Sose látott rend ez, hasonló soha, sehol nem létezett. Az emberi történelem nem ismer a modernitás kora előtt olyan társadalmat, melynek vezérlő elve az lett volna, hogy kevesek mindent megkapnak, a többiek meg vessenek magukra. Ez a rend lett a liberális gondolkodás alapelve.
Nem véletlen, hogy az egészségesebb Kelet-Európában a folyamat fordított volt: sokkal inkább az új nagypolgárság akart az arisztokrácia része lenni, s nem fordítva, ahogy Nyugat-Európában, ahol az arisztokrácia nagypolgársággá züllött.
A távoli jövőben nehezen fogják megérteni az emberek, hogyan is gondolhatták azt a XIX.-XXI. században, hogy a liberális polgári demokrácia a lehető legjobb világ.
Én ha polgárokról, polgári értékrendről hallok, kibiztosítom a fegyveremet. Annak idején nem akartam elolvasni Márai Egy polgár vallomásai művét se, féltem, hogy ez valamiféle apologetika, de aztán itt ez hiba volt részemről: Márai valójában szatírát írt a polgári világról.
