A politikai propaganda alapvetően a bulvármédiákból leste el a módszereket.
Az egyébként teljesen érdektelen celebeket úgy kell népszerűsíteni, hogy valami teljesen fals hírt közlünk róluk, majd azt megcáfoljuk kicsit később.
Kedvenc példám 20 éves. Akkor Anettka még celeb volt, de már leszálló ágában. Nyár volt, nem akadt téma, hát valamelyik magyar bulvárlap elővette őt. De nem volt mivel, mert akkor már Anettka normális emberként viselkedett. De sebaj, lefényképezték amint egy parkolóban, teljesen normálisan öltözve, egy ismeretlen férfivel beszélget, majd jött hozzá a szöveg „Vajon ki Anettka titokzatos párja?”.
S még valóban híres emberek esetében is szokás a PR-trükk: marhaságokat vagy banális dolgokat írnak meg róluk.
A nagy celebekhez jó ha van tragikus elem is. Most hogy Vlaszov tábornok kései utóda, Alekszej Nahalnij meghalt, már nem lehet marhaságokat írni hollétéről. De még ki kell használni az utolsó esélyeket is: lám, a gonosz Putyin annyira retteg tőle, hogy még a holttestét is rejtegeti.
Idén még biztosan kap Nobelt és Oszkárt is és pár Pulicert, meg más hasonló kamudíjat, de aztán el lesz feledve, pedig egész életét hazája nyugat általi gyarmatosítására tette fel.
