Minden ami megjelenik, azt igyekeznek azonnal kihasználni profit célra.
Immár a mémeket is.
Nekem a Facebook használati szokásom az, hogy a Facebookot csak személyekkel való kapcsolatra használom. Többet között ez azt jelenti: nincs egyetlen egy lájkolt oldalam se. Emiatt megesik, ismerősök haragszanak miért nem lájkoltam oldalukat. Pedig én még a saját oldalamat se lájkolom! Azt akarom ugyanis, hogy a hírfolyamomban csak imerősök posztjai legyenek.
Ezzel persze nem zártam ki a reklámokat. A reklámokat a Facebook által folyamatosan tiltott Facebook Purity alkalmazással érem el. Ez az alkalmazás azt is eléri, hogy kikapcsolja az egész FB-algoritmust, azaz minden ismerős megjelenik nálam, időrendi sorrendben.
Viszont azért képben akarok lenni, hogy milyen reklámok mennek és mit művel az algoritmus, így naponta jellemzően egyszer megnézem a „normál” Facebookot is – erre van a telefonom, melyen nincs semmilyen FB-módosító. Jellemzően kora reggel szoktam erre 5-10 percet szánni.
Direkt nem használok a telefonon VPN-t se, bár van rá jogosultságom, a Kaspersky előfizetője vagyok, van a csomagban VPN, de csak a többi eszközömön használom, s csak ha kénytelen vagyok rá: pl. nélküle egyes orosz honlapok nem érhetők el az EU-s tiltások miatt. (A vírusirtó részt persze minden eszközön használom.)
Szóval mivel bolgár IP-címet használok, magyar politikai reklámot nyilván sose kapok. Bolgárt igen, kampányok alatt, meg leginkább kereskedelmi reklámot.
Kifejezetten vicces, hogyan próbál az algoritmus profilozni. A megdöbbentő: baromi jól csinálja. Ugyanez a Google-reklámokra is igaz.
Mivel pl. a profilképemen az egyik kutyámmal vagyok, ömlik rám a háziállat-reklám. Míg sportszer-reklámot sose kapok, a rendszer észlelte, hogy utálom a sportot. Viszont kövér férfiaknak szánt ruhareklámok azok jönnek.
A legújabb tendencia a mémárusítás. Sokszor borzasztó buta módon, amerikai észjárással. Lásd, ha beírom, hogy munkaügyileg pl. targoncás vagyok, akkor jön, hogy vegyek sapkát „büszke targoncás vagyok” felirattal. Amerikában biztos hat, nálunk épeszű ember nem írná ki magára mi a foglalkozása, s azt végképp nem, hogy büszke a foglalkozására.
De a minap a következőre tényleg azt mondtam, ez valóban vicces:
Persze nem vennék ilyet, nem szeretem a feliratos pólókat, de jó ötlet.