A kisember rettegése.
A szervetlen – ez alatt az értendő: atomizált – társadalom kifejlett változatának alapélménye a rettegés.
Már a XIX. században megértették a legokosabbak mi is ez. Marx és Kierkegaard munkássága sok tekintetben erről szól, az egyik materialista, a másik szellemi alapon kritizált, de lényegileg ugyanazt az alapjelenséget.
A XXI. századra mindez már a kevésbé okos emberek számára is nyilvánvalóvá lett, ma már a szürke kisemberek is tevékenyen érzik a gonoszság idegesítő csípését bőrükön, ez az ami folyamatos rettegést okoz.
Ma már ott tartunk, hogy a globálkulákság és annak közvetlen alárendeltjei is remegnek a félelemtől. Nyilván más okból, mint a néptömegek, de mégis: ez újdonság.
A fontos azonban az, hogy a kisember hogyan reagál a rettegésre.
Úgy tapasztalom háromféle reakció szokott lenni.
Az egyik: behúz az örvény, a kisember elhiszi komolyan, ő is átkerülhet az urak oldalára. A hollywoodi sikertörténet, az MLM-piramisjáték sikerembersége ez.
A másik: lebeg a kisember középen, tűr és kibír. A tipikus kelet-európai mentalitás.
De a jóhoz az kell, hogy az örvény lehúzzon, majd kidobjon. Csak így lehet kívül lenni.