Szörnyű halálbüntetés

By | 2022-10-28

Az Index pár napja cikket írt a poena cullei – zsákbüntetés – nevű ókori kivégzési módról, azt a legszörnyűbbnbek nevezve.

Ez egyrészt nyilván nem igaz. A kivégzések szörnyűségének fokmérője az időtartam és a fájdalom. A megfulladás általi halál pedig nyilvánvalóan egyik tekintetben se rekorder.

Másrészt az ilyen cikkek sose térnek ki a miértre. A modern korban a halálbüntetés egyetlen célja az elítélt likvidálésa, s ez minél gyorsabb, annál hatásosabbnak számít. Ahol ma is van halálbüntetés, a kivégzendő ember jellemzően másodpercek alatt meghal.

Az eredeti verzióban az elítéltet bevarrták egy zsákba 4 élő állattal együtt: majom, kutya, kígyó, kakas. A középkorban az állatokat már inkább kihagyták, az emberek ugyanis visszásnak érezték az ártatlan állatok büntetését.

Az ok valójában a halálhoz való viszony. Szadisták voltak akkoriban az emberek?

Nem. Abban a korban a természetes halál rendkívül gyakori volt, így az emberek nem érezték büntetésnek azt, aki valaki csak úgy meghal. A hangsúly így nem az élet elvesztésére, hanem annak módjára irányult: a bűnhődés a szenvedés, nem maga a halál.

Pl. manapság a világ legsötétebb helyein is 10 % alatti a csecsemőhalálozás, míg az ókorban az akkori fejlett társadalmakban is 30-35 % körüli volt. Akkor egy sor betegség halállal járt, ma ezek száma nagyságrenddel kevesebb. Ma egyszerűen a halál sokkal ritkább. A hatalmas afrikai népességnövekedés fő oka is ez: az emberek még úgy szaporodnak, mintha nagy lenne a halálozás, miközben ma már a legrosszabb helyeken is életben marad a született gyerekek 90 %-a.