Szovjet zenepolitika

By | 2023-08-26
Megosztás:

Volt szerencsém az utolsó igazi szovjet években benne élni a szovjet valóságban, azaz 1980-1985 között. Mert Gorbacsov korában már akkora változások jöttek, hogy azokból nehezen vonható le a szovjet valóság valódi képe.

Az átlag szovjet kamasz imádta a nyugatot akkoriban. Ez azonban szinte csak ruhában, műszaki cikkekben, s főleg zenében volt kielégíthető. A ruha nyilván nem izgatta túlságosan a fiúkat, a műszaki dolgokhoz sok pénz kellett, így maradt a nyugati zene.

A szovjet hivatalos politika is a – magyarhoz hasonlóan – TTT-alapú volt, azaz támogatott, tűrt, tiltott.

A támogatott az természetesen a „forradalmi” zene volt, azaz kommunistabarát nyugati politikai dalok, s ezek társai, lásd nem kommunista, de amerikaellenes zene, proteszt énekek a vietnámi háború ellen, chilei ellenállók Pinochet ellen, s ez a kategória. A szuperszár az amerikai Dean Reed volt, aki akkor lett híres, amikor 1973-ben politikai menedékjogot kért és kapott az NDK-ban:

Dean Reed Moszkvában lép fel a 80-as években

Dean Reed furcsa alak volt. Sose fogadta el a neki felajánlott NDK-állampolgárságot, hangúlyozta, hogy ő kommunistaként is amerikai hazafi. Ezt azzal is igazolta, hogy évente egyszer átment Nyugat-Berlinbe az amerikai konzulátusra, ott beadni adóbevallást (az amerikai szabályok szerint a külföldön élő amerikaiak is kötelesek adót bevallani).

A tiltott az a rock zene minden kemény műfaja volt. Plusz egyes más műfajok képviselői is meghatározott okokból. Léteztek külön listák a tiltott együttesekről, pl. Alice Cooper, AC/DC, Black Sabath, Donna Summer, Dschinghis Khan, Iron Maiden, Julio Iglesias, Kiss, Nazareth, Pink Floyd, Scorpions, Tina Turner, Village People voltak a fő nevek. A lista egy elég furcsán hat együtt, teljesen eltérő előadók ezek. De a szovjet cenzúra mindegyikhez magyarázatot is adott, aztán ezek a listák sok röhögést eredményeztek 1990-ben, amikor nyilvánossá váltak, hiszen láthatóan sok esetben a cenzorok nagyon félreértettek valamit. Íme a főbűnösök listája, magyarázattal:

  • Alice Cooper – erőszak kultusza, hulliganizmus
  • AC/DC – erőszak kultusza, újfasizmus
  • Black Sabbath – erőszak kultusza, vallási fanatizmus
  • Donna Summer – pornográfia
  • Dschinghis Khan – antikommunizmus
  • Iron Maiden – erőszak kultusza, vallási fanatizmus
  • Julio Iglesias – újfasizmus
  • Kiss – erőszak kultusza, újfasizmus
  • Nazareth – erőszak kultusza, vallási fanatizmus, szadizmus
  • Pink Floyd – antikommunizmus
  • Scorpions – erőszak kultusza
  • Tina Turner – pornográfia
  • Village People – erőszak kultusza

van ahol legalább valami távoli logika van, de bárhogy is gondolkodom, Julio Iglesias és az újfasizmus kapcsolatát képtelen vagyok meglátni. A Kiss esetében legalább tudható a félreértés oka, az „ss” betűket a szovjet szakértő a német SS jelének hitte, s az elkerülte figyelmét, hogy az együttes két főalakja és főszervezője zsidó (Gene Simmons még magyarul is beszél valamennyire, az anyja magyarajkú zsidó volt). De arra semmi adat, hogyan lett Iglesiasból újfasiszta…

S persze volt a kettő közti kategória, a tűrt. Amiből lassan egyre több lett a támogatott. Előbb a francia sanzon, aztán a Beatles és társai, majd először az olasz popzene, majd végül mindenféle diszkó.

A diszkóban, s különösen annak eurodiszkó verziójában megtalálta a szovjet kultúrpolitika azt a nyugati zenét, mely szabadon engedhető, korlát nélkül. Ekkor lett a Neoton is közismert a Szovjetunióban, de mellette minden ismert nyugati diszkósztár.

A nyugati diszkózene olyan mennyiségben ömlött a Szovjetunióra, hogy egyrészt megjelentek az első bátortalan szovjet utánzók, másrészt akkora hatása lett, hogy máig hatalmas a diszkózene rajongótábora. ha ma egy 50-60-70 éves volt nyugati sztár nagy koncertet szeretni, akkor Oroszországba vagy Belaruszba megy.

A szeretet gyakran kölcsönös. Az olasz Al Bano mára sikeresen felkerült az Ukrajnából kitiltottak listájéra, mert nyilvánosan támogatta a Krím csatlakozását Oroszországhoz.

Al Bano bácsi, de már nem az elvált feleségével, hanem a lányával
a mára egytagúvá csökkent Eruption Moszkvában, immár 60 éves tagjával
CC Catch csak 55 körüli, Minszkben
az egykor feketelistás Dschinghis Khan talán még népszerűbb, az orosz tv egyes csatornáján voltak élőben a szilveszteri műsorban 2 éve
nagy rajongó sose voltam, de talán akkoriban leginkább Sandra tetszett az akkori sztárokból – sajnos éppen neki sikerült a legjobban elnagymamásodnia mára