Aki már a vita előtt elvesztette a vitát: a Kétfarkúak és a Nomentum. Ennek oka: azt se voltak képesek eldönteni, fognak-e vitázni vagy sem. Ami látható volt náluk: az önállóság teljes hiánya és a kényszeres alkalmazkodás a Pártközpont direktívájához.
Egyébként a kétfarkúakat még kedveltem is régebben, amikor tényleg viccpárt voltak. Mert a viccpártiság egy humor-műfaj, s van is értelme: rámutat a politika abszurd oldalára. Amióta azonban elkezdtek komolyan politizálni, ráadásul még az átlag ballib eszmeiséghez képest is fanatikusabb sorosista-brüsszelita programmal, az egész értelmét vesztette.
A tegnapi vita során ezt még tovább fokozták izzadságszagú viccelődéssel. Így próbálták megoldani azt a problémát, hogy a vietnámi listavezetőjük képtelen emberek előtt beszélni. Az eredmény így rosszabb lett. A kétfarkúak csak egyetlen dologban reménykedhetnek: hogy szavazóik nem nézték az adást.
Aki viszont váratlan teljesítményt nyújtott az Vona nője volt. Eddig azt hittem, kirakatbaba, most kiderült: képes beszélni és zavarmentesen részt venni ilyen eseményen.
Talpramagyar Péterről viszont kiderült: nem képes barátságtalan környezetben adni magát, itt inkább megszeppent kisfiúnak tűnt, nem utcai harcos népvezérnek.
A leghitelesebb szereplő ismét MZP lett: megint bizonyította, hogy nem áll kapcsolatban a valósággal.
Egyébként az egész vita teljesen érdektelen volt: tulajdonképpen mindenki elmondta azt, amire számítani lehetett.
A vicces elem a hagyományos ballib pártok belharca volt: a „ki utálja jobban Zorbán diktatúráját?” számban versenyeztek egymással. Nagyon ügyeltek, nehogy lemaradjanak ebben, mindvégig a ballib magszavazókhoz beszélve, akik szerint az éjjel-nappal az M1-et leső fogatlan félanalfabéta mucsaiak most először hallanak igaz szót.
Sokat vesztett a vitával:
- Talpramagyar – kiderült, nem is annyira határozott kemény fickó,
- a kétfarkúak – csak zuhantak tovább,
- a Nomentum – megint kiderült, hogy ugyanazt mondják, mint a DK, akkor meg minek kellenek?
Ez jobb volt: