Ateista mémnek lett ez, pedig van valós értelme is:
Ugyanez a kritika egyébként fundamentalista hívőknél is meg szokott jelenni, persze ott a másik oldal szemszögéből.
A kritika lényege: „mindent vagy semmit”, azaz nem lehet az ember egy vallás híve, ha nem fogad el mindent abból a vallásból. Az angol nem „svédasztalnak”, hanem „cseresznyézésnek” (cherry picking) hívja ugyanezt.
Valójában azonban ez lehet negatív és pozitív jelenség is. A negatív a tudatos válogatás: azaz ezt és azt elfogadom, mást viszont elavultnak nyilvánítok, sőt az ellenkezőjét hirdetem.
Pozitív viszont ha tudomásul vesszük: az adott vallási minta mindig tökéletes, így elérhetetlen, azaz senki nincs, aki mindent teljesíteni tudna. Amíg az ember ezt elismeri és nem próbálja kimagyarázni, semmi baj nincs.