A szerencse nem Isten műve, így felesleges szerencséért imádkozni, pedig ez népszerű keresztény magatartás.
A véletlen egyszerűen a rendszer tervezett eleme, nem csodaszerű természetfeletti.
Imádkozni érte nem más, mint bármi anyagiért imádkozni. Azaz valójában nem a dologért magáért van az ima, hanem a megfelelő saját lelki állapotért.
Pl. a hívő le akar fogyni. Nem azért imádkozik, hogy holnap reggelre tűnjön el róla a felesleges súly, hanem azért, legyen képes olyan akaraterőt kialakítani magában, mely végig viszi egy sikeres diétán.
