A tökéletes kor eljött

By | 2021-12-21

1983-1984 között kommunista voltam. Alapvetően George Orwell hatására.

Ami első hallásra persze furcsán hangzik. Az átlagember éppenhogy antikommunista lett Orwell hatására. Dehát már akkor bonyolult személyiség voltam.

Talán az hathatott rám, hogy nem csak Orwell 2 főművét olvastam el, hanem összes spanyolul elérhető művét – akkor még nem volt elég az angoltudásom az erediben olvasáshoz -, még publicisztikai műveit is. Nagyon tetszett Orwell személyisége, s így hatott rám ideológiája is. Márpedig Orwell meggyőződéses lkommunista volt, ez akkor is igaz, ha Kelet-Európában antikommunistának tekintették, pedig ő csak szovjetellenes kommunista volt, enyhe anarchista beütéssel.

Aztán másfél év alatt elmúlt a kommunizmusom. Rájöttem, Orwell tévedett, nem húzható meg semmilyen éles választóvonal Marx és Lenin/Sztálin között, s még kevésbé Lenin és Sztálin között. Orwell meghalt Sztálin halála előtt, nem tudhatta, hogy a hivatalos posztsztálini ideológia hasonló lesz ahhoz, amit ő vallott: hogy voltak valamiféle lenini elvek, melyeket Sztálin eltorzított.

A legjobb – akaratlan – kritika a hivatalos államideológiával szemben egy olyan könyvben volt, mely még a Horthy-korban íródott: Szathmáry István Kazohiniájában. Ott a következő a diákok ideológiai oktatása:

Kezdetben volt a primitív vagy kegyetlen kor, ezt követte az átmeneti vagy félnyers kor, majd a mai vagy tökéletes kor következett.

Hosszú századokkal ezelőtt a primitív vagy kegyetlen korban a butukok zsarolták és tiporták el a népet. A butukok nyakáról hátul spárgán lógott egy roppant patkó, és a nép nemhogy elverte volna, de tisztelte őket. (A gyermekek e szavakra harsányan nevettek.) A belki akkor úgy történt, hogy az emberek találkozáskor egymás fülébe dugták az ujjukat. (A gyermekek még harsányabban nevettek.) És azt tartották kipunak, ha a szövetekre foltokat varrnak. (Falrengető hahota.) De jött egy bizonyos Zecsecse nevű behin, aki a butukokat aljas szemfényvesztőknek nevezte, a ketnit és kiput szédelgésnek és agyrémnek, és a józan ész uralmát követelte.

A butukok elfogták, és elevenen megnyúzatták. De Zecsecsének már sok híve volt, és ötven évig állandóan ömlött a vér. Végül a zecsecsisták elkergették a butukokat, és ők vették át a behinek vezetését. Innen kezdődik az átmeneti vagy félnyers kor.

A közbéke azonban nem sokáig tartott, mert az új vezetőség, melynek tagjai magukat batakoknak nevezték, nemsokára ugyanúgy sanyargatni kezdte a népet, mint a butukok. A néptől mindent elszedtek, és nem adtak érte semmit. A batakok övéről dróton egy ólomdarab lógott, és a nép nemhogy elverte volna őket, de tisztelte, és meghunyászkodott előttük. (A gyermekek e szavakra majd megszakadtak a nevetéstől.) A belki az volt, hogy az emberek egymás térdét vakarták meg, és ha valaki egy vászondarabra különböző színű mocskokat kent, azt nevezték kipunak. (A gyermekek a földön gurultak.)

És akkor jött a nagy Zacsacsa, aki a batakokat aljas szemfényvesztőknek nevezte, a ketniről és kipuról bátran kijelentette, hogy szédelgés és agyrém, és követelte a józan ész uralmát.

Zacsacsát a batakok elfogták, beleit elevenen kitépve a kutyáknak vetették, majd híveit irtották a legválogatottabb kegyetlenséggel. (E szavaknál a gyermekek sírásban törtek ki.) Zacsacsa hívei azonban egyre szaporodtak, hatvanéves vérözön következett, melyben több batakot elfogtak, majd megkötözve őket, fogaikat egyenként kitördelték, nyelvüket kiégették, és aztán karóba húzták őket. (A gyermekek felugrálva tapsoltak és örültek.) Végül is a zacsacsisták győztek. Innen veszi kezdetét a mai vagy tökéletes kor, melyben a vezetést az elak betikek gyakorolják, akiknek térdéről a tiszteletre méltó bilev lóg, akik bölcsességükkel biztosítják a józan ész uralmát. És azóta mindenki számára egyformán jut sárga kavics, legyen az betik, beratnu, proko vagy egyszerű locsoló. (A gyermekek felugrálva vakéztak.)

Beszélt még valami Zucsucsuról, aki ma erősen szervezkedik a rend és nyugalom ellen, a tiszteletre méltó betikeket nem átallja álszent zsebmetszőknek nevezni, a ketni és kipu ellen lázít, követeli, hogy ne a széket tüskésítsék, hanem a szekrényt, hogy a belki fülhúzással történjen, és hogy az uralmat a bitekek vegyék át, mindezt pedig a józan észre hivatkozva teszi, holott nyilvánvaló, hogy ilyet csak megkergült futóbolondok mondhatnak, akik előbb-utóbb elfogják venni méltó büntetésüket. (A gyermekek szörnyülködtek, öklüket rázva követelték, hogy Zucsucsu szemét égessék ki.)

Na most, tényleg ez volt a hivatalos kommunista ideológiai oktatás, amikor iskolába jártam a 70-es és 80-as években: eddig minden rossz volt, most minden jó, s aki a mostani jó ellen van, az vissza akarja hozni a rosszat. Nem is véletlen, hogy Kádár alatt egyszer engedték csak kiadni a művet, ahhoz is egy abszurd utószót fűzve. De erről már írtam. Pedig a szerző hithű kommunista volt, de a legnaívabb fajtából, aki nem vette észre, hogy azt amit a Horthy-rendszer és a két világháború közti közhangulat ellen írt a 30-as években, kiválóan stimmel az új kommunista rendre is, sőt kiválóbban. Hiába a mű ateista szellemiségű vallásellenessége, ez eltörpül a társadalomkritikája mellett, s a kommunista kor sokkal jobban passzol a kritika célpontjaként, mint a megelőző kor.

A vicc az, hogy minden ideológia, mely elveszti kapcsolatát a valósággal, képes elhinni önmaga tökéletességét, sőt örök igazságát. llyen volt a marxizmus is.

Volt egy orosz tanárom, földrajzot oktatott, akivel párszor beszélgettem, mert volt egy közös hobbink: a papírpénz-gyűjtés. Egyszer még kölcsön is adtam neki pár napra a papírpénz-gyűjtők “bibliáját”, mely megvolt nekem – ez a Krause féle Standard Catalog of World Paper Money.

Egyszer felvetettem neki, miért van az, hogy a szovjet tankönyvben az egyes országok felsotolásánál van “szocialista országok” és “szocialista orientációjú fejlődő országok”, az előbbi alatt azt értették, hogy ott már győzött a “szocialista forradalom” és megkezdődütt a végső kommunizmus építése, míg az utóbbi alatt azt, hogy az még “burzsoá állam”, de a helyi burzsoá vezetés progresszív, lelkesedik a marxista eszmék iránt. Pl. Magyarország “szocialista ország” volt, míg Afganisztán csak “szocialista orientációjú fejlődő ország”.

Én tulajdonképpen arra akartam utalni, komolyan hihető-e, hogy Afganisztán még nem véglegesen “szocialista”, ott valamikor vége lesz a rendszernek (ez a kérdés 1984-ben lett feltéve!). A tanár azonban nem várta meg kérdésem kifejtését, hanem rávágta “a tankönyvet író elvtársak erősen optimisták”. Megdöbbentem: a tanár tehát nem csak abban nem hisz, hogy a “szocialista orientációjú fejlődő országok” végleg “szocialisták”, de a hivatalosan “szocialista országok” véglegességét se hiszi. Persze prófétai szólás volt ez, Gorbacsov előtt 1 évvel. A tanárnak csúnya vége is lehetett volna, ha mindezt nyilvánosan mondja, nem csak egy 16-17 éves diáknak. Ilyet ugyanis sehogy se lehetett volna kimagyarázni.

Pedig a kimagyarázás mesteri szinten ment a szovjet életben. Van is erről egy Brezsnyev-kori vicc:

Rabinovics elvtárs kiküldetésre megy, életében először nyugatra, Bécsbe. Egyhetes kiküldetése utolsó napján táviratot küld haza, Moszkvába, a munkahelyére:

– Elvtársak, a szabadságot választottam!

Hatalmas botrány a munkahelyen. Másnapra össze is hívják a pártgyűlést, megvitatni és elítélni Rabinovics tettét.

Aztán éppen folyik a pártgyűlés, nyílik az ajtó, s belép Rabinovics. Döbbent csend, majd megszólal Rabinovics:

– Bocsánat, elvtársak, csak nagyon kiváncsi voltam, hogyan fogjátok értelmezni táviratomat.

A viccnek van kubai változata is:

Egy részeg ember üvöltözik a Forradalom Terén (Havanna hatalmas központi tere):

– Tudom miért vagyunk nyomorban! Tudom ki a felelős ezért!

Egy rendőrautó gyorsan elkapja a részeget, beteszi a kocsiba, s indul a rendőrörs felé. Közben a részeg folytatja:

– Tudom miért vagyunk nyomorban! Tudom ki a felelős ezért! Az amerikai embargó és az amerikai imperialisták!

Gyorsan megáll a rendőrkocsi, kiengedik a részeget, aki a rendőrök után kiabál:

– S azt is tudom, maguk kire gondoltak!

Na most, ami érdekes, a modern liberálisok keményebbeknek mutatkoztak a marxistáknál. Komolyan hiszik, hogy a polgári demokrácia a történelem vége, minden más rend rossz, a demokrácia egyetlen létező alakja a liberális demokrácia, a kapitalizmusnak nincs alternatívája, mindenki hülye vagy átverés áldozata, aki nem liberális, s a többi marhaság, melyet minden valamit magára adó magyar liberális is szentírásként hisz.

S még annyi önkritikájuk sincs, hogy megértenék a velük való viccelődést…