Először úgy lett akváriumom, hogy a szomszéd csinált magának, s megkérdezte nem kell-e még egy. Ez 1976-ban volt.
Akkoriban ez ritka, de mégis elérhető hobbi volt. Nem is volt borzasztó drága. A fenntartás mindenképpen olcsóbb, mint macskát vagy kutyát tartani.
Akkoriban nem volt sok akvarisztikai üzlet, én egyetlen egyet ismertem 2 km-es körzetben lakásunktól, ez a Füredi úti lakótelepen volt, ahol madarakat, halakat árultak, s hozzájuk szükséges termékeket. Persze nem mint manapság, amikor az ilyen boltokban több száz féle dolog kapható, akkor pl. haleledelből volt 5-féle és pont.
Az én akváriumom 120 literes volt, sikerült egészen 4 éven keresztül fenntartani, különösebb baj nélkül. Persze baleset mindig akad, de a kevés halam 90 %-a megmaradt egészségben. Emberi hiba miatt szinte nem volt haláleset, bár sajnos ez is megesett.
Aztán szereztem még egy kis akváriumot 2 afrikai minibékával. Ezek vízibékák, azaz normál akvárium kell nekik, nem kevert vízes-száraz lakóhely.
A nagy akváriumom betört 1980 elején, a halakat sikerült kimenteni időben. Aztán amikor kimentünk Kubába, persze fel kellett az egészet számolni, elajándékoztam az akvárium tartalmát, a békás kis akvárium pedig anyai nagyszüleimhez került. A békák 1982-ig éltek.
Aztán megpróbáltam 1995-ben újra akváriumkodni. Az eredmény: totális kudarc, minden halam meghalt pár hét alatt. Biztosan én hibáztam, de lehet, csak balszerencse, mindenesetre valami halkór alakult ki az akváriumban, s a vett gyógyszer se segített.
Csak a növények és a csigák maradtak életben. Ezeket kidobtam, persze nem a szemétbe, hanem egy közeli tóba.
A hobbi kisállatosok miatt furcsa dolgok történnek. Ismeretlen fajok jelennek meg a természetben. Az egyik nevezetes eset a hullámos papagáj megjelenése Észak-Amerikában. A hullámos papagáj ugyanis eredetileg egy csak Észak-Ausztráliában létezett faj, mely azonban igénytelensége és kis helyigénye miatt az egész világon népszerű lett a hobbi-madarasok körében. S persze mindig akad nem jóhiszemű, gondatlan hobbista, aki megunja az állatokat, majd azokat kidobja, szabadon engedi. Ez persze a madár halálát jelenti szinte mindig, hiszen az nincs hozzászokva se a környezethez, se az éghajlathoz. Igenám, de Floridában az éghajlat jó ennek a madárfajnak, s a környezet se túl problémás. Az eredmény: ma már Floridában is létezik ez a madárfaj vadon élve.
A halhalál rossz emléke miatt azóta se merek próbálkozni. Szeretem az állatokat, nagyon elszomorít a háziálat halála, akkor is, ha „csak” egy hal. A kutyák és a macskák mellett inkább madarakkal kezdtem foglalkozni. Itt is meghalt egy madaram, de ez tényleg valami egyéni betegsége lehetett, nem emberi hiba.
Annak idején a fő ok, hogy abbahagyjam a pszichológia szakot ez volt. Ugyanis a 80-as években még az volt a konszenzus, hogy a pszichológusnak szükségesek a beható orvosi ismeretek. Ami azt jelentette: anatómia és fiziológia tantárgy, mint az orvoshallgatóknál, az utóbbi pedig azt: állatok élve boncolása. Egyszer részt vettem ilyenben, egész életre elég volt, s többet nem kértem belőle. Nekem az állat az házikedvenc, nem laboratóriumi eszköz. S még ha egyes esetekben ez szükséges is lehet, én személyesen inkább kimaradnék belőle. Abba is hagytam az egész szakot. (Ma már nincs ilyen gond, a mai felfogás szerint a pszichológus inkább bölcsész, mintsem orvos, így nincsenek ezek a tárgyak.)
Persze lehet azt mondani, hogy ez képmutatás, hiszen szedek gyógyszert, márpedig a gyógyszeripari kísérletekben megölnek állatokat. De én nem ítélem el a kísérletezőket. Csak én magam nem szeretnék részt venni benne.
Viszont arra jutottam, lehet ezt a hobbit űzni víz, sőt állat nélkül is. El is neveztem ezt vegetáriánus terráriumnak.
A napokban csináltam meg, azaz kezdtem csinálni. A legszebb szerintem a zárt ököszisztéma, azaz sose kell cserélni semmit benne. S légmentességgel a legjobb. Végülis a Föld bolygó is ilyen, csak a méret nagyobb, a Föld atmoszférája is zárt, kevés az űr felé a kipárolgás – ez szimulálható úgy, hogy lezárjuk állandóra a terráriumot, csak hetente párszor engedünk be levegőt negyedórára. Ha a rendszer tökéletes, víz se kell, hiszen a növények párolgása bent marad a rendszerben, az aztán felülről, szinte esőként visszahull a talajra, a levegő meg adott, hiszen ezt megtermelik a növények.
Igyekeztem a profi módszereket utánozni: azaz kavicsréteg, elválasztóréteg, aktív szén, talaj. A talaj kókuszhéjjal kevert föld. S kevés növény, mely kifejezetten kedveli a zártságot. Persze lehet aztán dísziteni, de én nem szeretem a különféle mesterséges terrárium-dekorációkat, a legszebb pár kavics, esetleg fadarab.
Persze eleinte locsolni kell, míg a rendszer be nem áll. Itt ellestem azt a profi módszert, hogy benzinkúton vett ionizált vizet kell használni, sose csapvizet, mert a csapvízben lévő klórral nem képes megküzdeni egy zárt akvárium/terrárium rendszere.
Egy dolog persze mindenképpen kell: a fény. Nem jó az ablak, mert a fény túl erős, a növények simán megfőnek délben. Az ideális a szoba belseje, lámpával. A legjobbak a speciális terrárium-lámpák, de az olcsó megoldás is megteszi: normál szobalámpa.
A gond persze a hulladék, hiszen mindenképpen lesz rothadás. Erre az egyik megoldás a tisztítás. De akkor a rendszer már nem zárt. A legjobb olyan pici állat beszerzése, mely megeszi a hulladékot. Erre a legjobb a szárazföldi törpe ászka, ez egy 1-2 mm-es kis rák, mely mindenhol megvan, ahol talaj van növényekkel. Amikor valahol a talajon van egy nagy nedves kő, s ezt megfordítjuk, jellemzően ilyenek lesznek ott, kicsit olyan, mint a pincebogár, de nála is kisebb. Ezek a kis rákok minden szerves hulladékot megesznek, viszont nem bántják az élő növényeket. 2 évig élnek, de terráriumban 5 évig is, hiszen ott nincsenek ellenségeik, s ha a körülmények jók, szaporodnak is – elegendő a kezdeti pillanatban betenni pár darabot, s el is lehet felejteni őket.
Még nem mondtam le valami látható állatról. Ami szóba jöhet: a csiga vagy valamilyen szárazföldi minibéka, de egyelőre nem akarom ezt, nem szeretnék megint halott állatot látni.
Mint látható, az eredmény messze van a profitól, a fő hiba a nem megfelelő elválasztóháló-használat. Most hagyom így, s ha elkezd penészedni, akkor újrarendezem 3 hónap múlva. De szeretném elkerülni, mert ez a kis ászkarákok kidobását jelentené, persze nem a szemétbe kerülnének, hanem a természetbe, de akkor is.
Azóta lett egy kis változtatás: kis átrendezés, s profi UVB-lámpa hozzáadása:
Miért jó ilyet csinálni? Alapvetően ez világépítés, s a természettől elidegenedett természetszerető ember lelki gyógyszere.
