A tavalyi év végén halt meg egy neves argentín publicista és filozófus, José Pablo Feinmann. Akinek ez a vezetéknév kérdést vet fel: igen, az apja zsidó, aki Németországból menekült Argentínába még amíg lehetett. Argentínában akinek német neve van, az vagy közép-európai zsidó származású, aki a háború alatt vagy előtt menekült, vagy náci származású, aki a háború után menekült oda – furcsa módon az argentín kormányzat mindkét csoportot szívesen befogadta.
Alapvetően baromira szélsőbalos ember volt, bár nem kommunista, se nem anarchista. Baloldali perónista volt, ami egy sajátos argentín specialitás: eredetileg ez egy antikapitalista, de nem marxista irányzat volt konzervatív társadalmi értékekkel (bár az utóbbi időkben ez utóbbi már kevésbé igaz, ma már a legtöbb balos perónista progresszívista).
Hivatalos csatornája a YT-on ez. Minden kizárólag spanyol nyelvű. Gyakran néztem, hallgattam.
A perónizmus eredeti jelszava “se nem jenki, se nem marxista”, azaz semlegesség mind az USA-val, mind a Szovjetúnióval szemben, továbbá se nem jobboldali (liberális), se nem baloldali (kommunista), valamint a “három zászló elve”: társadalmi igazság, gazdasági függetlenség, nemzeti függetlenség. A baloldali szárny marxistább volt, a szakszervezetekre támaszkodott, s nagyobb állami szerepet akart a gazdaságban, míg a jobboldali liberálisabb, de szabadpiaci rendszer nélkül, azaz fő célja az argentín nemzeti tőke erősítése volt.
Van egy rövid cikkem Argentína történelméről, íme itt.
A 2015-ös argentín választások kapcsán mondta Feinmann: könnyű dolga van, mert nem kell kedvelnie az egyik jelöltet, elegendő utálnia a másikat. Arra utalva, hogy középjobb liberális-konzervatív jelölt annyira gusztustalan, hogy gondolkozás nélkül leszavaz fő ellenfelére.
Valami hasonló a helyzet Magyarországon is 2022-ben. Csak abban kell reménykedni, a többség ne Orbánt lássa gusztustalannak, hanem az ellenoldalt.
