A múlt hónapban Krasztev Péter elemezni próbálja a bolgár választásokat. Csak hát Krasztev mint ultra-SZDSZ-es képtelen észrevenni az eltérést vágyai és a valóság között.
Íme megállapításai, melyeket vitatnék:
- „le a kalappal, a „nemzeti radikálisok” kiszorultak a parlamentből” – A tipikus eset, amikor az elemző nem elemez.
- „a lakosság egyharmada a teljes politikai elit leváltására szavazott” – Mint kb. ötödször a kommunizmus bukása óta.
- „Azt az elitet küldték el gyufáért, amelyik a saját fennmaradása érdekében harminc éven keresztül gerjesztette a kommunista-antikommunista ellentétet, és mindegy, hogy vesztesen vagy győztesen, de mindig jól jött ki a kétpólusú politikai felosztásból.” – Az antikommunista-kommunista ellenállás mint fő kérdés pont 20 éve, 2001-ben szűnt meg Bulgáriában, a volt cár megjelenésével a politikában.
- „mikor kiderült, hogy bukásra áll, nem csődítette össze a híveit, nem rikácsolt csalásról, nem szedette fel a flasztert” – Mert az elvonulás Bulgáriában sikeresebb taktika, egyszer már bejött Boriszovnak.
- „A szocialisták el is követtek ennek érdekében minden tőlük telhetőt: „genderőrületre” hivatkozva megtorpedózták az isztambuli egyezmény ratifikálását, túltettek az ultrajobbos kispártok sovén retorikáján, gátolták a viszony rendezését a szomszédos Észak-Macedóniával, a nyári tüntetéssorozatot pedig arra használták fel, hogy a párton belüli csisztkákat csendben lebonyolítsák. Eszükbe sem jutott egy új, balos vagy zöld narratíva kidolgozása, pedig elég lett volna csak lefordítaniuk a Timmermans-féle „zöld megállapodást”, hogy ne váljanak nevetség tárgyává a fiatalabb balos választók között. Ehelyett a zsivkovi korszak nacionálszocialista hagyományaiból próbáltak meg ihletet meríteni, ezzel aztán végleg elérték, hogy meghiúsuljanak váltópárti ábrándjaik.” – Ha a szocialisták átvették volna a nyugati középbal szövegét, még annyit se kaptak volna, mint most. Azaz a váltópártiság éppenhogy nem emiatt veszett el.
Egyébként a helyzet vicces. A második helyezett párt nem hajlandó kormányozni. Valószínűleg a történelem első esete, hogy valaki úgy vesz részt egy választáson, hogy nem akar hatalmat, s aztán amikor mégis hatalmat kap, pánikba esik.
Előzmények itt.
