A Neoton együttest sose szerettem. Olyan baráti körben nőttem ugyanis fel, ahol a Neotont utálni volt szokás, két okból is.
Először is, a diszkózenét le kellett nézni, mert „a rockzene az igazi”. Én egyébként szerettem Szűcs Juditot, ő volt a kor kettes számú magyar diszkósztárja a 70-es évek végén, 80-as évek elején. De ezt rockkedvelő haverjaim megbocsátották nekem, arra hivatkoztam, hogy Juditot mint nőt szeretem, nem mint zenét.
Másodsorban pedig, a Neoton a kádárizmus zenei jelképe volt. Egy lázadó kamasz meg nyilván gyűlölni köteles a hatalom egyik jelképét.
Aztán egyszer elmentem Neoton-koncertre, de csak azért mert ez akkor volt, amikor Kubában éltem, s a Neoton Kubában koncertezett. 1983-ban történt, nagy csalódás volt. Először is a hangosítás el volt kapkodva, többször is berezgettek a hangszórók. Másodsorban pedig ez talán 2-3 hónappal azután volt, hogy immár csak egy énekesnő maradt az együttesben, nekem pedig nőként legjobban éppen az 1983 elején kirúgott énekesnő – Pál Éva – tetszett az együttes nőtagjaiból.
A havannai magyar konzul – aki egyben osztálytársam apja volt – fogadást is tartott a Neoton tiszteletére, persze én is meg voltam hívva, de nem mentem el.
Apám egyébként távolról ismerte az együttes alapítóját, Pásztor Lászlót, aki a zenei pálya előtt külkeres volt (ahogy apám is). Így vicces belső infókhoz is jutottam. Pl. nagy hír volt a kubai médiákban, hogy a Neoton ingyenesen lép fel Kubában, így támogatandó a „kubai forradalmat”. Pásztor aztán elmondta az e mögött rejlő valóságot.
Szóval a kubai meghívó fél felajánlott kiemelt gázsit, plusz teljes ellátást, de kiderült a gázsi kubai pesóban van, ami akkoriban átválthatatlan volt nem csak keményvalutára, de más KGST-valutára is. Az együttes nem is akart emiatt Kubába menni, de leszóltak a Pártközpontból „ha nem mentek el Kubába, nem kaptok kiutazási engedélyt Japánba idén”. Ekkor Pásztor agyában felvillant a nagy ötlet: akkor ingyen mennek Kubába, gázsi nélkül, csak a teljes ellátást kérik, ennek így plusz propagandaértéke lesz, örülni fognak a Pártközpontban is. S így is lett.
Az egyetlen dolog, ami pozitív hatást gyakorolt rám, hogy az együttes a spanyol szavakat helyesen ejtette, azaz nem magyarosan (lásd „Don Quijote”, „Santa María”), plusz az első koncerten Havannában Pásztor spanyolul mondott egy pár mondatos köszöntőt, nem tökéletes, de nem is olyan rossz kiejtéssel. Aztán megtudtam, Pásztor spanyol szakra járt az egyetemen.
