Che vízióval rendelkező, nagyformátumú ember volt.
A „vízióval” rendelkező politikus eleve általában csendes elmebeteg, majd a hatalomra jutás után ez az állapot fokozódik. Ezt a fokozatot a hisztéria és a kényszeres cselekvés jellemzi.
Che legjobb barátjánál, Fidelnél ez úgy volt, hogy átlag évente kitalált valami egészen újat, egy rakás pénzt költött arra, majd megunta, félbehagyta, s kitalált egy még újabb valamit. Ez ment nagyjából 1990-ig. Ma is menne, de már nem jön az ajándékpénz Moszkvából naponta kétszer, így kénytelenek voltak abbahagyni azóta a legvadabb „forradalmi” elvek mindennapos gyakorlását.
Che ehhez képesebb nagyobb formátumú egyéniség volt, súlyosabb eset, mely nem elégszik meg a csendes elmebetegséges kényszeres cselekedetekkel, hanem bónuszként dühöngő elmebeteg módjára mindenkit saját kezűleg szeretne likvidálni, aki nem ért egyet az egyetlen igaz ideológiával, azaz az ő pillanatnyi elgondolásaival.
Sok egyébként Fidelt utáló kubai mondja ma is, hogy Fidel kevés pozitív cselekedeteinek egyike az, hogy végülis elküldte Che-t oda ahová való volt: a sírba. Ugyanis Che-hez képest Fidel kifejezetten mérsékelt ember volt. Pl. több „zseniális” Che-tervet is leállított időben: többek között a kubai pénz megszüntetését, a Kubai Nemzeti Bank valuta- és aranytartalékának megsemmisítését, valamint a 14-65 közötti férfiak és nők részére a munka-sorkatonaság bevezetését (magyarul: állami rabszolgaság).
Nagyjából a hatvanas évek közepéig azért Che elég szabadon garázdálkozhatott a kubai gazdasági életben, de aztán leszóltak Moszkvából, hogy nem fognak pénzt adni, ha egy dühöngő elmebeteg a kubai gazdaság fő vezetője. Che pl. kijelentette akkoriban, hogy a Szovjetúnióban kapitalizmus van, ugyanis a tervgazdaság valójában kapitalizmus, mert az igazi komunista társadalomban nincs pénz, ott önkéntes forradalmi munkahadseregek dolgoznak, a forradalmi hevületű emberek meg eleve ÉRZIK a hevületüknek köszönhetően, hogy mit kell termelni, ezért nem kell semmit sem irányítani, sem nyilvántartani, egyetlen feladata a hatalomnak golyót röpíteni az ellenforradalmárok fejébe, márpedig mindenki ellenforradalmár, aki szerint Che ötletei nem 100 %-ban jók.
Aztán miután kitúrták a főhatalomból Kubában, Che megpróbált új „forradalmat” szervezni, egyszerre két kontinensen is. Dehát az emberek sehol sem kértek az ő forradalmából. Végülis a Bolíviában „forradalmi adóból” (azaz lopásból) élő Che-gárdistákat megelégelték a helyi indián földművesek, s kihívták ellenük a rendőri szerveket, melyek sikeresen ártalmatlanították is a tucatnyi lumpenforradalmárt. Az életéért gyáván könyörgő Che-t fájdalommentesen likvidálták. A hős neve, aki megszabadította a világot az önjelölt gyilkos messiástól: Mario Terán. Nem tett sokat, de tettével jobb lett a világ.