Mivel most van a Húsvét előtti szombat, a téma adott. A legérdekesebb szerintem a magyar helyzettel való összehasonlítás.
Nyilván a keleti számítási mód szerint van holnap Húsvét. A témáról volt egy cikk az Indexen, először akartam reakciót is írni rá, de mivel gyakorlatilag minden mondata tévedést tartalmazott, inkább legyintettem. Most röviden erről.
A Húsvét dátuma a kereszténységben későn, csak a III. században alakult ki. Addig nem volt egységes dátum, de a legtöbben a zsidó naptár alapján ünnepelték, mely naptár egyszerre naptár (nap-naptár) és holdnaptár, így ugyanaz a zsidó nap a keresztény naptár szerint különböző napokra eshet, akár 4-5 hét eltérés is lehet. Amikor a kereszténység és a judaizmus egymástól végleg elváltak – az I. sz. végén -, a legáltalánosabb szokás az lett, hogy mindig a zsidó „Húsvét” utáni vasárnap lett a keresztény Húsvét.
Azonban egészen a IV. századig egyszerre több számolási mód maradt. Majd akkor is csak az alapelvek lettek meghatározva, azok értelmezése nem (pl. honnan kell nézni a tavaszi napéjegyenlőséget és milyen táblázatok alapján kell számolni a Hold-fázisokat). A keresztények legnagyobb része amolyan szokásjog alapján alakította ki ezek után a dátumot, többé-kevésbé egységes módon.
A katolicizmus megreformálta mindezt a XVI. században, de ez nyilván nem hatott a katolicizmuson kívül. Ez az oka annak, hogy a keleti dátum más mint a nyugati, keleten ugyanis maradt a korábban kialakult szokásjog. Az eltérés a két dátum között lehet: 0, 7, 14, 21, 28, 35 nap. Idén pl. 7 nap.
Egyébként vannak mindkét oldalon kivételek: egyes keletiek a nyugati módszert használják, míg egyes nyugatiak a keletit, de ezek inkább az általános szabályt erősítő sajátos esetek.
De ez csak kitérő volt.
Ami hasonló a két nép között: mindkét nép nagyon szekuláris, kevés mind a kemény hívő, mind a vallását jól ismerő ember.
Ami az eltérést illeti, a 2 legfontosabb:
- Magyarországon a keresztények aránya 98-99 %, Bulgáriában csak 80-85 % közti, a török kisebbség, egy kis – 100-200 ezer fős – bolgár muszlim csoport, s a cigányok egy része miatt,
- az identitásbeli hozzáállás.
Az utóbbiról részletesebben.
Magyarországon a kereszténység nem ad nemzeti identitást, mert nincs mi ellen harcolnia kulturális értelemben. Így a modernista, különösen a progresszívista réteg simán hajlandó magát ateistának mondani. Ezzel szemben Bulgáriában a kereszténységnek van egy identitásbeli jelentése is, azaz az hogy „nem muszlim”. Ennek következménye: a totál ateisták is kereszténynek mondják magukat. Egyszerűen emiatt az is óvatos, aki egyébként kifejezetten elutasítja a kereszténységet.
A magyar ballib megmondóemberek bolgár ikertestvérei pl. mind határozottan ortodox keresztényeknek vallják magukat. Sőt sokan kifejezetten hívőknek mondják magukat.
Viszont a gyakorlati szinten a helyzet nagyon hasonló. Ahogy egy átlag katolikus/református magyar alig ismeri a katolicizmus/kálvinizmus tanításait, ugyanúgy egy átlag ortodox bolgár se ismeri az ortodoxia tanításait. Az ismeretek abszolút felületesek, s ez még a jobb eset, mert egyébként téveszmék is vannak bőségesen. Immár három és fél évtizednél hosszabb az ismeretségem a bulgáriai közhangulattal, s ez idő alatt a lehető legabszurdabb dolgokat hallottam. Máig ha azt hallom, hogy „a Biblia azt mondja, hogy„, számítok rá, valami olyasmi fog elhangzani, ami nincs benne a Bibliában, sőt valami olyasmi, ami egyenesen ellentétes a keresztény tanítással.
Ami a gyakorlatot illeti, ez jobban ismert Bulgáriában, mint Magyarországon. Ennek oka: az ortodox szokások egy jelentős része beépült a népszokásokba. Az átlagember ismeri a 4 böjti időszakot (Nagyböjt, Péter-Pál böjt, Mária böjt, karácsonyi böjt), akkor is, ha sose böjtölt, s ismeri a 12 nagy ünnep (Kisboldogasszony, Kereszt-nap, Istenszülő bevezetése, Karácsony, Vízkereszt, Jézus Krisztus bemutatása, Örömhír, Színeváltozás, Nagyboldogasszony + Virágvasárnap, Mennybemenetel, Pünkösd) legalább felét, de inkább kétharmadát, akkor is, ha pontosan nem tudja ezek értelmét.
Még a 45 évnyi kommunizmus is segített ebben, a kommunista állami narratíva az volt, hogy az egyes keresztény szokások valójában a foklór részei, így ezek megmaradtak formailag. Ennek talán legjobb példája a tojásfestés.