A kőkemény szovjet ateista harcot már nem vették át a szatelitállamok a II. vh. után. Immár nem a vallás gyors megsemmisítése lett a cél, hanem csak ellehetetlenítése.
Ennek egyik módszere volt a lenéző, paternalisztikus módszer. Kb. „hadd hókuszpókuszoljanak, majd lassan elhalnak”.
A kommunista kép a templomról kb. az volt, hogy idős pap hadovál marhaságokat, közben furcsa mozdulatokat végez, s ezt nézi tucatnyi, otthonkába öltözött özvegy idős néni szájtátva. S sajnos nem is volt messze ez a valóságtól, tényleg az egyedül maradt idős nénik voltak a legnagyobb templombajáró csoport.
A liberális ateizmus csavart egy kicsit ezen a képen, de a lényeg azonos maradt. Az egyház továbbra se „pofázzon” bele a közéletbe, sőt az emberek magánéletébe se, ne legyen véleménye semmiről, mert „az állam el van választva az egyháztól”, viszont simogassa reggeltől estig rákos kisgyerekek buksiját, na jó, néha oszthat ételt is! S aki ezt nem fogadja, az onnantól nem igazi keresztény!
A friss ÉS-ben ezt nyíltan is kimondja Perinta: „A szeretet nem egy elvont gondolat. De arról filozofálni, hogy Szűz Mária szűzen fogant-e, vagy van-e feltámadás – nagyon kényelmes, azzal nem kell csinálni semmit, gondolkodom róla, esetleg írok valamit róla. De a szeretet cselekedeteket követel. Nem maradhatok passzív például akkor, amikor Magyarországon az alkotmányt úgy módosítják, hogy a transzszexuális emberek jogait elveszik, mert tudom, hogy ők is az Isten képmására vannak teremtve, akárcsak én. Fel kell szólalnom mellettük, és ez már munka.” – értsd: a hitigazságok lényegtelenek, ami egyedül fontos az a küzdelem nem keresztény értékekért. Miért? Mert „szeretet”.
Maga a perintista egyházkép is teljesen abszurd. Ez nem katolicizmus, hanem egyfajta radikális protestantizmus. Idézet: „Az nem biztos, hogy egyházat akart [Jézus], de az biztos, hogy vándorprédikátorként Jézus-követők testvéri mozgalmáról álmodott. Ahol mindenki egyenlő, pontosan azért, mert az Isten képmására van teremtve. Az már a történelem hordaléka, hogy az egyházak teljesen más irányba vitték el ezt az elképzelést. De amíg üldözték, vagyis 300 éven át, ameddig nem vált államvallássá, addig sok jele megvolt ennek a forradalmi egyenlőségnek. Konstantin császár alatt viszont teljesen a politika nyomása alá kerül, és az oltár és a trón szövetsége a mai napig tart.” Ez már olyan Dan Brown magasságú „teológia”.
A denbraunista vallás alapjai pedig ezek:
- volt ez a Jézus nevű kissé málé, de rendes alak, aki csupa jót akart,
- Jézus végülis amolyan hippi volt, nem tanított semmit, csak szeretetet, tulajdonképpen csak azt hirdette, mindenki napozzon a parton, éljen ahogy akar és fogadja el, hogy mások így tesznek,
- de a sok I. századi buta, fogatlan, mucsai zsidó nem értette meg őt,
- különösen ez a Pál nevű diktátor írta át tanításait, a pálizmus immár azt hirdette: tilos napozni a parton, mindenki éljen pöspöke utasításai szerint, s gyűlölje azt, aki nem így tesz,
- aztán a dolgok egyre rosszabbra fordultak: jöttek a szadista pedofil római pápák, s átírták a Bibliát,
- végül a munkát befejezte Konstantin, aki a Bibliát betiltotta, új Bibliát szerkesztett, de még annak olvasását is betiltotta az egyszerű népnek,
- halvány reménysugár a nagy sötétségben, hogy időről időre megjelennek mindentudó emberek – pl. Beer, Iványi, s persze a legnagyobbak legnagyobbika: Perinta -, akik igyekeznek világosságot önteni a sötét mucsai fejekbe, elmagyarázva az igazi, parton napozós és ott mindenkit elfogadó eredeti szeretet-Jézust!
