Büszke hónap

By | 2021-06-08

A legújabb liberális őrület a homokbüszkeség hava. Immár egy teljes hónapon keresztül kell ütemesen tapsolni egy embercsoportnak, melynek egyetlen ismertetőjele az, hogy szexuális orientációja beteges (udvariasabban megfogalmazva: szexuális orientációja alternatív).

Annak idején 5 teljes évet jártam orosz iskolába, ott is érettségiztem. Még a szovjet kor alatt, a Brezsnyev-éra végén, majd az átmeneti Andropov- és Csernyenko-intermezzóban, aztán még elkaptam a Gorbacsov-kor legelejét is (Gorbacsov márciusban lett az új szovjet vezér, én májusban érettségiztem).

A szovjet rendszer rendkívül profi volt a propagandában, kiváló apparátus létezett minden propagandaesemény megtervezéséhez: szerintem a legjobbak a zenében voltak egyébként, a szovjet propaganda olyan dalokat, dallamokat teremtett meg, melyek abszolút megállják a helyüket teljesen politikamentes módon. A szovjet himnusz is erre remek példa, ha nem figyelünk oda a butuska szövegre, ez a tökéletes himnusz: nem véletlen, hogy vissza lett állítva az ezredfordulón, persze immár rendes szöveggel.

Tele volt a tanév mindenféle eseménnyel: a Vörös Hadsereg napja, nőnap, Gagarin-nap, Lenin születésnapja, május 1., az októberi forradalom napja – ezek voltak a fő ünnepek. S a legfőbb fő, mindent elhomályosító ünnep pedig természetesen május 9. volt, a II. világháborús szovjet győzelem napja (máig is ez a legfontosabb, a mostani Oroszországban is). Úgy nagyjából egy hétig volt intenzív téma ez.

Az a legvadabb szovjet propagandistának se jutott eszébe, hogy mondjuk májust kinevezze a “győzelem havának”. Ha más nem, tudta, ezzel meguntatna mindenkit, márpedig végülis ez az ünnep – ha lebontunk róla minden politikát – egy teljesen normális ünnepnap, hiszen arról szól: a hazánkat idegen agresszió érte, majd azt 4 év küzdelemmel sikerült legyőznünk totális módon, hisz a végén mi tűztük ki a zászlónkat az ő fővárosuk központjában, s nem ők a miénkben. Szóval abszolút hazafias ünnep, mellyel az is azonosult, aki egyébként nem is kedvelte a rendszert.

A mai liberálisok szerencsére nem profik, ők orrvérzésig nyomatják hülyeségeiket. Amit nehéz elviselni, de megvan az a járulékos haszna, hogy legalább sok embert feldühít.

Személyesen én egyébként rendkívül szerencsés helyzetben vagyok. Bár amerikai cégnél dolgozom, nálunk a homokbüszkeség úgy van ünnepelve, ahogy a klasszikus szovjet-orosz-zsidó viccben:

Rabinovics pártagitátornak áll. Becsenget vadidegenekhez, majd amikor ajtót nyitnak neki, ezt mondja: – Jó napot! Csak annyit akartam mondani, hogy a szovjet rendszer nagyon jó. Elnézést kérek a zavarásért, viszontlátásra!

Szóval az én munkahelyemen is így zajlik a homokhónap: május utolsó napján kapunk egy körímélt, hogy júniusban “büszkeség hónap” van. Slussz, más nem történik ez után. Bevallom, ez a típusú “ünneplés” még engem se zavar különösebben.

a Szovjetúnió megszűnése után pár héttel született verzió, abszolút gyöngyszem