2007-ben kezdtem meg multikarrieremet, bár a „karrier” szó erős túlzás, mert soha, sehol nem haladtam előre semmilyen, akár enyhén magasabb pozícióba se.
Tulajdonképpen pont ez volt a nagy baj velem. Ugyanis kiderült: mindenki köteles álmait megvalósítani munkáján keresztül, s az álmok kötelező eleme a munkahelyi karrier.
A legelején még azt hittem, a kérdésekre valódi választ kell adni. Aztán persze rájöttem, ez nem más, mint a kommunista gyűlés, ahol kamutémákra kamuválaszokat kell adni, nulla kretívitással. Lassan elsajátítottam, hogyan lehet a legfájdalomentesebben kamuzni, hogy a lehető leggyorsabban békén hagyjanak.
2007-ben is liberalizmuskritikus voltam, de azért nem olyan szinten, hogy semmit se higgyek el a hivatalos propagandából. Szóval pl. azt hittem, nem gond az őszinteség, ha az ember egyébként udvarias. Kiderült, a multi pont olyan, mint a kommunista szervezet vagy a vallási szekta, azaz kifejezetten üldözik a sablonoktól való eltérést, s a legjobban azt díjazzák, ha az ember ledarálja a hülyes hazug közhelyeket szó szerint.
Szóval mint pontosan ellentétesen zajlik, mint a halivúdi filmekben, ahol az okos dolgozó építő javaslatokal él, kritizál, amire megveregetik a vállát, majd kiemelik, s jövőre már milliomos.
A legelején őszinte voltam. Pl. azt kérdezte tőlem a 1:1 találkozón a közvetlen főnököm, mik a rövidtávú terveim. Ez az 1:1 a sok felesleges esemény egyike, nála már csak a csoportmegbeszélés rosszabb, s persze legborzasztóbb a tímbilding: az 1:1 találkozó azt jelenti, csak a dolgozó és közvetlen főnöke beszélgetnek.
Szóval azt kérdezi a főnököm, mik a rövidtávú terveim. Én meg naívan megmondtam az igazat: szeretném a negyedév végéig újra elolvasni Platón összes művét, s mindegyikről írni egy rövid ismertetést. A főnök szeme kikerekedett, úgy nézett először, mintha az anyját szidtam volna, majd kényszeresen elmosolyodott, s hozzátette „a munkahelyen?”. Azt persze megéreztem, nem válaszolhatok erre igennel – pedig bőven csináltam ilyet munkahelyen, munkaidőben is -, szóval elmondtam, ezt természetesen szabadidőmben csinálom, a munkahelyemen pedig az egyetlen rövidtávú tervem, hogy továbbra is bejárok minden munkanapon dolgozni.
Lesajnáló tekintetet kaptam válaszként, majd elmagyarázta a főnök: nem jó, hogy nincsenek ambícióim.
Onnantól már tudtam, kamuzni kell. Ki is dolgoztam egy multikonform választ: „elégedett vagyok jelenlegi pozíciómmal, szeretnék jobban elmélyedni benne, nem érzem magamat még elég felkészültnek az előremenetelhez”. Persze ezt nem lehet hosszú távon csinálni, dehát ezért kell gyakran munkahelyet váltani. Jelenlegi multi munkahelyem a hetedik 2007. óta.
Az előremenetel ugyanis szent téma. Így ha nincs lehetőség tényleges előremenetelre, hát a multik kitalálták a kamu karriert. Lásd junior dolgozó – expert dolgozó – senior dolgozó, meg helyettes csoportvezető – első helyettes csoportvezető – csoportvezető – senior csoportvezető, s így tovább. Volt egy munkahelyem, ahol egy 8×8-as kocka volt, összesen 64 kamupozícióval, olyan nevekkel, amire még egy mlm-piramis szervező is elszégyellné magát – ezt a kockát „karrier mátrixnak” nevezték. Tényleg ilyen röhejes „tripla babérkoszorús bronz régiós alnagykövet-helyettes” típusú elnevezések volta. Ott majdnem 2 évig dolgoztam, s sikerült ez alatt az A1-es mezőből az A2-esbe lépni, ezt is csak azért, mert aki már legalább 1 éve ott dolgozott, az nem lehetett A1-es.
Most már jobb a helyzet, mert már 50 felett vagyok, amikor már bocsánatos bűn az „ambícióhiány”.
