Már írtam arról, hogy mennyire fontos a harc a nyelvért. Ha uraljuk a szavakat, az ellenség beszorul a sarokba, ahonnan kétségbeesett kapálózása már csak minket segít.
A ballibek is kiválóan értik ezt. De szerencsére nagyon rosszul csinálják. Tulajdonképpen az utóbbi 10 évben egyetlen sikerük volt, a „rabszolgatörvény” szó. Az összes hasonló meccset mind a Fidesz nyerte meg.
A nyelv élő organizmus, nem lehet kapkodni, se erőszakoskodni vele. De finoman lehet irányítani. Ehhez odafigyelés, türelem, kitartás kell. Ezek mind hiányoznak a ballibekből, ők azonnal akarnak mindent. Jól látható ez a tüntetésekhez való viszonyukból: mára sikerült saját törzstáborukat kétségbeesésbe kergetni azzal a hamis hozzáállással, miszerint az igazi tüntetés az, mely miatt a kormány megbukik, minden más csak idővesztés, céltalan sétálgatás. Pedig a tüntetések célja sose a kormánybuktatás, hanem a hangulatkeltés, mely lassan növekszik, majd esetleg egy adott pillanatban elvezethet a kormány bukásáig. Azzal, hogy minden egyes tüntetéstől elvárják a kormány bukását éppen ezt a hatást nullázzák le.
A nyelv még finomabb eszköz. Kitartó ismételgetés szükséges a hatáshoz.
Nemrég két esetben láthattuk a ballib nyelvi politika kudarcát: „asszonyság” és „közjószág”.
Az előbbi egy bizalmaskodó, műnépies szó – szerintem használata nevetséges, leszámítva az enyhén humoros stílust, de hogy képtelenség belőle feminista fegyvert kovácsolni az biztos, hiszen inkább dicsérő, mint lenéző. A fejlett nyugaton valószínűleg valóban tényleges botrányt okozna, de ott a nő előre engedése a liftnél is botrányos. Magyarországon viszont ez alkalmatlan a botránykeltésre, még a legvadabb magyar liberális is csak kényszerből háborodik fel, de a lelke mélyén ő se érti, mi ebben a botrány. Szóval ebből ügyet csinálni kb. ugyanaz, mint azok a szerencsétlenek, akik tavaly Black Lives Matter tüntetést szerveztek Budapesten – még a feketeöves ballib megmondóemberek nagy része is nevetségesnek tartotta a kezdeményezést.
Ami pedig az utóbbit – „közjószág” – illeti, ez egy szakszó, a közgazdaságtan használja. Használata a köznapi nyelvben szokatlan. De ismét képtelenség belemagyarázni azt, amit a ballib propaganda állított: kb. hogy Orbán államosítani akarja a gyerekeket. A szóhasználat világos.
A nagy többség eleve nem is ismerte a szót eddig, így emiatt se képes felháborodni. Aki pedig ismerte, az meg is érti jelentését. Nincs kit meggyőzni.
A ballib igyekezetek mögött látható azonban valami mély érzelem: a 90-es évek utáni vágyakozás, amikor szinte minden média ballib kézben volt. ha ugyanis uralja az ember a nyilvánosságot, akkor van valós esélye, hogy ténylegesen is botrányt csináljon egy nembotrányból. Hiszen ha minden tévé és lap egymás után szólaltatja meg a „szakértőket”, akik mind egybehangzóan állítják mekkor nagy botrány van, akkor előbb-utóbb a kisember is elhiszi, itt botrány van, de legalábbis „helyzet” van, azaz felmerül a célszemély felelősége.
Csak hát van egy rossz hír a ballib megmondók számára: a magyar médiák kb. fele nem az ő irányításuk alatt van, így nem képezhető egységes narratíva. Pechjükre pluralizmus van.