Olvasás jobbról balra.
Betűk, alapverzió és változatok szerint:
- א – modern ejtés: néma vagy /ʔ/ – bibliai ejtés: /ʔ/
- ב – modern ejtés: v – bibliai ejtés: /β/
- בּ – ejtés: b
- ג – modern ejtés: g – bibliai ejtés: /ɣ/
- גּ – ejtés: g
- ד – modern ejtés: d – bibliai ejtés: /ð/
- דּ – ejtés: d
- ה – ejtés: h vagy néma
- ו – modern ejtés: v – bibliai ejtés: /w/
- ז – ejtés: z
- ח – ejtés: /χ/
- ט – modern ejtés: t – bibliai ejtés: /tˤ/
- י – ejtés: j
- כ (szó végén: ך) – ejtés: /x/
- כּ (szó végén: ךּ) – modern ejtés: k – bibliai ejtés: /kʰ/
- ל – ejtés: l
- מ (szó végén: ם) – ejtés: m
- נ (szó végén: ן) – ejtés: n
- ס – ejtés: sz
- ע – modern ejtés: néma vagy /ʔ/ – bibliai ejtés: /ʕ/
- פ (szó végén: ף) – modern ejtés: f – bibliai ejtés: /ɸ/
- פּ (szó végén: ףּ) – ejtés: p
- צ (szó végén: ץ) – modern ejtés: c – bibliai ejtés: /sˤ/
- ק – modern ejtés: k – bibliai ejtés: /q/
- ר – ejtés: r
- ש:
- שׁ – ejtés: s
- שׂ – modern ejtés: sz – bibliai ejtés: /ɬ/
- ת – modern ejtés: t – bibliai ejtés: /θ/
- תּ – ejtés t
Magánhangzójelek:
Ultravövid magánhangzók:
- ֲ – hataf patáh – bibliai: /ǎ/ – modern: /a/ – magyar: a,
- ֱ – hataf szegol – bibliai: /ɛ̆/ – modern: /e/- magyar: e,
- ↑ – hataf hírík – bibliai: /ǐ/ – modern: nincs – magyar: i,
- ֳ – hataf kámác – bibliai: /ǒ/ – modern: /o/ – magyar: o,
- ְ – sövá – bibliai: /ə/ vagy /ø/ – modern: /e/ vagy /ø/- magyar: ö;
Rövid magánhangzók:
- ַ – patáh – bibliai: /a/ – modern: /a/ – magyar: a,
- ֶ – szegól – bibliai: /ɛ/ – modern: /e/ – magyar: e,
- ִ – hírík – bibliai: /i/ – modern: /i/ – magyar: i,
- ָ – kámac kátán – bibliai: /o/ – modern: /o/ – magyar: o,
- ֻ – kibúc – bibliai: /u/ – modern: /u/ – magyar: u;
Középhosszú magánhangzók:
- ָ – kámác – bibliai: /a:/ – modern: /a/ – magyar: á,
- ֵ – céré – bibliai: /e:/ – modern: /e/ – magyar: é,
- ֹ – hólám – bibliai: /o:/ – modern: /o/ – magyar: ó;
Hosszú magánhangzók:
- patáh mále – bibliai: /a:/ – modern: /a/ – magyar: á:
- ה ַ,
- א ַ,
- kámác mále – bibliai: /a:/ – modern: /a/ – magyar: á:
- ה ָ,
- א ָ,
- szegól mále – bibliai: /ɛ:/ – modern: /e/ – magyar: é:
- ה ֶ,
- א ֶ,
- י ֶ,
- céré mále – bibliai: / e:/ – modern: /e/ – magyar: é:
- ה ֵ,
- א ֵ,
- י ֵ,
- י ִ – hírík mále (hírík jód) – bibliai: /i:/ – modern: /i/ – magyar: í,
- וֹ – hólám váv – bibliai: /o:/ – modern: /o/ – magyar: ó,
- hólám mále – bibliai: /o:/ – modern: /o/ – magyar: ó:
- ה ֹ,
- א ֹ,
- וּ – súrúk – bibliai: /u:/ – modern: /u/ – magyar: ú.
Egyéb:
- ֿ – dupla ejtés
- הּ – mássalhangzó ejtés
Megjegyzés három kétértelmű jelhez:
- a kámác – ָ – szinte mindig /a:/, bonyolult szabályok vannak mikor /o/,
- a sövá – ְ – ejtése:
- /ə/ – ha a szó első szótagján van, vagy ha a megelőző magánhangzó nem rövid,
- /ø/ – minden más esetben,
- ha a patáh – ַ – az utolsó betű, mely ח, ע, vagy הּ, alatt van, akkor nem a mássalhagzó után, hanem előtte ejtendő.
Az általános szokás a keresztény teológiában a modern izraeli ejtéshez alkalmazkodás. Eleve sokkal egyszerűbb, nélkülözi a sajátos szemita hangokat, melyek a legtöbb európai számára nagyon nehezek.
A cionista ideál egyébként a legautentikusabb kiejtést, a mizrahit tartotta a követendőnek, második helyen a szefárdit. De ez nem valósult meg: a modern Izraelben askenázi többség lett, ennek az embertömegnek pedig eredeti anyanyelve jellemzően valamilyen germán vagy szláv nyelv volt, melyből hiényoznak a specifikus szemita hangok. S idővel ez az askenázi ejtés lett a többségi.
Mivel az írás viszont az eredeti klasszikus ejtést tükrözi, így a mai héber írás rendkívül nehéz, tele van j/ly típusú problémákkal. Szóval az izraeli kisgyerekeknek sokat kell tanulniuk a helyesírást, hogy ugyanazt a hangot éppen melyik betűvel kell leírni.
Íme ezek:
- a dages (pont a betű közepén) nem jelez önálló hangot a modern héberben a következő esetekben:
- גּ = ג = g
- דּ = ד = d
- תּ = ת = t
- eredetileg külön hangok egységesültek:
- א = ע = néma vagy /ʔ/
- ט = ת = t
- ח = כ = /x/
- כּ = ק = k
- ס = שׂ = sz
A magánhangzók hosszúságát illetően, ez már a bibliai kor után eltűnt, a hosszú/rövid/ultrarövid ejtés megkülönböztetése csak a nagyon egzakt Biblia-ejtésban szokás, alapvetően a norma a modern izraeli ejtés használata.
Ami az írást illeti, 3 rendszer van:
- a tisztán mássalhangzós írás, ahol semmilyen mellékjelek nem használatosak, tehát a fent említett pontok, vonalak nincsenek – ez elavultnak számít,
- a teljes mellékjeles írás, ez az amit e cikk is leír – ezt csak nyelvtanulóknál, kisgyerekeknél, s a Biblia esetében használják, mivel ez az az írás, ahol nincs kétértelműség,
- a modern köztes verzió, ami ma Izraelben leginkább használnak: itt csak kétértelműség esetében vannak mellékjelek, minden más esetben a magánhangzókra plusz betűk is utalnak azonban, erre pontos szabályok vannak – ezeket nem részletezem, mivel célom nem a modern héber, hanem a bibliai héber ejtés magyarázása.
