A júliusi bulgáriai választásokon nyertes párt 65 mandátumot szerzett.
Bulgáriában a kormányalakításhoz egyszerű többség kell. Ellentétben a magyar alkotmányjoggal, ahol a kormányalakításhoz minősített többség kell, az összes képviselő egyszerű többsége szükséges, azaz a 199 mandátumból 100 kell a kormány megszavazásához. S ez alól nem lehet trükkösen kibújni.
A bolgár alkotmányos helyzet egyszerűbb. Egyszerű többség kell, mint minden normál parlamenti szavazásnál. Azaz a kormányt alakítani akaró pártnak 2 módszer is rendelkezésére áll:
- meggyőz képviselőket, hogy szavazzanak rá – ahogy Magyarországon is,
- meggyőz nem-támogató, de nem is ellenséges képviselőket, hogy a szzavazás napján ne jelenjenek meg a parlamentben – hiszen minél kisebb a résztvevő képviselők száma, annál kevesebb igen szavazat kell a többséghez.
Nyilván a bolgár parlamentben is létezik a határozatképesség intézménye, ez mindig eggyel több, mint az összes képviselő felének száma. Jelenleg 240-fős a bolgár parlament, azaz 121 képviselő jelenléte már határozatképességet eredeményez. Azaz kormány már alakítható alig 61 szavazattal.
A bolgár alkotmányjogot furcsa alakok dobták össze 1990-ben, s sok abszurdum van benne, ez a fenti dolog talán az egyik méretes marhaság.
Nyilván ritkaság a fenti hiányosság kihasználása, hiszen a direkt távolmaradó párt utólag joggal vádolható, hogy támogatja a kormányt, s ezek után nem fog tudni immár ellenzékként hirdetni magát.
Eddig egyetlen egyszer adódott ilyen alkalom, 2013-ban, amikor pont 120 kormánypárti és 120 ellenzéki képviselő állt egymással szemben, s a kormány egyszerűen „meggyőzte” az egyik kis ellenzéki pártot, hogy ne menjen be a parlament üléstermébe a szavazás idejére (az akkori pletykák szerint minden frakciótag kapott félmillió levát, akkori árfolyamon 70 millió forintot).
Most ez a helyzetmegoldás nem volt alkalmazható, 65 mandátum egyszerűen túl kevés ehhez. Viszont a győztes párt ennek ellenére kijelentette, nem akar senkivel koalícióra lép, ő fog egyedül kormányt alakítani, kisebbségi kormányt, s elvárja mindenki más támogatását, kivéve a 2 fő ellenfelét, a volt kormánypártot és a török pártot.
Három hete meg is jelöltek egy miniszterelnök-jelöltet (egy volt minisztert, aki egyébként Budapesten járt egyetemre), majd ezt visszavonták, mert a többi pártnak nem tetszett az illető. Aztán új embert neveztek meg. A bolgár alkotmányjog még egy abszurditása ez az egész procedúra: a legnagyobb párt megbízást kap az államfőtől, aztán visszaadja a megbízást, vagy azzal, hogy a kormányalakítés sikertelen vagy azzal, hogy sikeres. Ha sikeres, az azt jelenti, az államfő rendeletet ad ki, de az csak akkor lesz hatályos, ha azt a parlament is megszavazza. Teljesen értelmetlen az egész ide-oda adás és szavazgatás, de ez a bolgár alkotmány.
Múlt pénteken a legnagyobb parlamenti párt tehát visszaadta a megbízást az államfőnek azzal, hogy sikeres a kormányalakítás, az államfő kiadott rendeletet erről ezen a héten kedden, s ezt szerdán kellett volna a parlamentben megszavazni. Közben azonban a legnagyobb párt mind a 3 potenciális szövetséges kijelentette, nemmel fog szavazni.
A helyzet abszurd. Még az veszély is fennállt, hogy a másik 2 párt, melynek támogatására a legnagyobb párt nem számított, meg fogja szavazni a kormányt, hogy ezzel nevetségessé tegye a kormányt. Sajátos módszer ez persze, de a bolgár politikai életben abszolút nem kizárt az ilyesmi. Hiszen egy ilyen megszavazott kormány aztán azonnal instabil lesz, ráadásul sose fogja tudni bizonyítani, hogy nem kötött titkos megyezést a rá szavazókkal.
Mivel azonban nem lehet már visszavonni az államfői rendeletet, így trükközni kellett. A kijelölt kormányfő „lemondott” kedden délután – tehát mielőtt még kormányfő lett volna -, hogy nem vállalja a továbbiakban a kormányfői megbízatást. Így nem is kellett már szavazni szerdán, mert nincs miről. Az államfőből persze így bohócot csináltak, de jogilag meg lett oldva a helyzet.
Most ott tartunk, hogy az államfő kormányalakítási megbízatást ad a második legnagyobb parlamenti párt (ez a volt kormánypárt) által megjelölt személynek. Ez persze biztosan sikertelen lesz, hiszen senki se akar vele közösködni.
Gondolom, felvetődik a kérdés, miért akar egy a mandátumok negyedével rendelkező párt kisebbségi kormányt, miért nem alakít koalíciót, miért nem tárgyal. A megoldás az illető párt jellegében van: mindent arra építenek, hogy ők tiszta alapon akarnak működni, titkos megegyezések nélkül, s új „rendszert” akarnak, plusz vállalni akarják a „felelősséget”.
Tényleg ilyen egy „radikális reformer” párt, melynek alapvető fogalmai sincsek arról, amit beszél. Bolgár köznyelvileg ez a “csalga-párt”, Szlavi Trifonov tv-személyiség pártja 19 %-kal (mi a csalga, lásd itt). Nem rendelkezik semmilyen koherens ideológiával, programja nagyobb része banális jelszavak (kedvencem: “a kis- és középvállalkozások támogatása”, ezt Magyarországon is mindig minden politikus elmondja minimum 100-szor havonta, 1990 óta, valós konkrét tartalmát a mondatnak mindeddig nem sikerült megfejtenem), kisebb részt meg meggondolatlan marhaságok (egyik különösen őrült ötletük az angol választási rendszer bevezetése Bulgáriában).
