Annak idején, amikor orosz iskolába jártam, ott nagy szokás volt az úgynevezettek kérdőív-évkönyvek készítése.
Ha jól emlékszem анкета volt a becsületes neve. A tanulók készítették, különösen a lányok, mindenki saját magának. A lényeg az volt, hogy emlékeket ragasztott be az adott évből, majd kérdéseket írt, s körbeadogatta, hogy az osztálytársak válaszoljanak.
Az egyik elmaradhatatlan kérdés az volt, hogy „mit szeretnél az élettől, hogyan látod magadat 10, 25, 40 év múlva?”.
Ilyenkor a többség fantasztikus dolgokat válaszolt, pl. ő lesz az első ember a Marson, meg ilyesmi.
Mivel én eleve a marginális alakok közé tartoztam, legtöbbször nekem nem is adták oda az évkönyvet, mert „biztos valami hülyeséget ír majd be” alapon. Volt pár hasonló marginális haverom persze, s nagyjából egy ütemre járt az agyunk.
Egyik évben az egyik csaj az egyik havert is megkérte írjon a füzetébe. Ő meg a „hogyan látod magadat 25 év múlva, mit szeretnél az élettől?” kérdésre persze megadta a megfelelő választ: „életcélom, hogy 25 év múlva kövér, kopaszodó, unalmas átlagember legyek”.
A röhej persze az, hogy azóta eltelt 30 év, s Marsra utazósokból, a Nobel-díjasakból, a hadseregtábornokokból, meg az összes többi hasonlóból lett unalmas átlagember. Mi meg most is ugyanolyan deviáns alakok vagyunk, mint akkor.
