Vallomások

By | 2019-05-29

Aurelius Augustinus (Ágoston) (354-430), latin anyanyelvű római-afrikai (berber) teológus és filozófus, a nyugati kereszténység első évezredének legnagyobb alakja, de ma is benne van a nyugati kereszténység első három legfontosabb szerzője között.

A Vallomások (Confessiones) egyik főműve. Csak egyes részekre fogok kitérni. Az önéletrajzi részekre pedig egyáltalán nem térek ki.

A mű 13 könyvre van osztva.

I. könyv

A hit Isten ajándéka. Aki keresi Istent, az meg is találja. Mert Isten mindenhol jelen van, bár semmiben sincs ott teljesen, mert nem szükségszerű a világ, ahol jelen van.

Van-e az ember születése, fogantatása előtt?

II. könyv

A bűn oka, hogy az egyébként jó dolgokat Isten elé helyezzük. A bűn célja nem csak és nem mindig a közvetlen anyagi előnyszerzés. hanem az, hogy bár torz módon, de elkövetésével istennel azonosnak érezzük magunkat.

III. könyv

A részvét a fájdalom szeretete. Az igazán részvevő az kívánja, bárcsak ne lenne oka részvétre. Isten részvéte a legigazabb, az ugyanis fájdalommetes.

A természetellenes bűnök mindenhol és mindig büntetendők.

A társadalmi szokásokat tisztelni kell, Isten azonban rendelkezhet velük ellentétesen.

Istent nem képes az ember sérteni, az Isten elleni bűnök valójában az az emberek által önmaguk ellen elkövetett bűnök, mert saját lelküknek ártanak.

A szándékosság súlyosbító tényező.

IV. könyv

Az asztrológia nem jelent kapcsolatot gonosz erőkkel, csak szimpla átverés.

Az igazi barátság alapja Isten.

V. könyv

Minden teremtmény Istené.

A tudomány semmit se ér Isten nélkül.

VI. könyv

A kereszténység – ellentétben a manicheizmussal – kimondja, van amihez a hit elengedhetetlen, nem érhető el minden tudással. (Ágoston manicheus volt kereszténnyé válása előtt.)

Az igazi boldogság a lelki.

VII. könyv

Isten romolhatatlan, sérthetetlen, változatlan.

Ami anyag nélküli az semmi? Isten betölti az anyagot?

A manicheizmus tarthatatlansága: ha lenne két őserő, egy jó és egy rossz, akkor:

  • vagy a jó erőnek, Istennek árthat a rossz erő, ez esetben ő nem igazi Isten, hiszen sérthető, romolható,
  • vagy nem árthat Istennek a rossz erő, akkor meg miért küzdene vele, egy nála alacsonyabb dologgal?

A bűn alapja a szabad akarat. Ez jó magyarázat, mivel nem tagadja Isten változatlanságát.

Isten a legnagyobb jó, teremtményei kisebb jók, kétségtelenül jók. Hogyan teremthetett volna Isten rosszzat?

Lehet az anyag rossz? Nem, mert azt jelenetené:

  • Isten nem teremtette az anyagot, sőt képtelen volt azt megjavítani,
  • Isten rossz anyagot teremtett.

A platónizmus és a kereszténység szoros kapcsolata. Csak az létezik igazán, ami örökkévalóan, változatlanul létezik. A teremtett dolgok a létezés és a nemlétezés között vannak.

Ami létezik ebben az állapotban, az legalábbis részben jó, mivel Isten mint jó nélkül semmi se lehet. Minden teremtmény Istenben van, nem fizikailag, hanem létezésként. Isten végtelensége nem térbeli.

Ami rossz, az nem önálló, hanem kevésbé jó. A rosszra való vágy téves akarat.

Isten a változatlanság fogalmán át érhető el ésszel.

Krisztusban megvan a teljes emberi természet is, nem csupán emberi test isteni lélekkel.

VIII. könyv

Annyival nagyobb a győzelem, amennyivel veszélyesebb a csata.

A megtérést a lélek azért halogatja, mert akarata nem teljes mértékű.

IX. könyv

Izajás próféta a legalkalmasabb olvasmány a megtért pogányoknak.

X. könyv

Abban reménykedhetünk, hogy Isten erőt ad minden kísértés kibírásához.

Az emlékezőtehetségünk az, mely a leginkább közel tud vinni minket Istenhez. Az elvont fogalmak azok, melyeket nem tapasztalással szerzünk, ezeket Isten tette belénk.

Gondolkodásunk az emlékezet rendezetlen adatait gondozza.

Az emlékezet saját magára is képes emlékezni, korábbi lelkiállapotokra.

A feledés nem a maga valósága, hanem csak képe szerint van meg az emlékezetben.

A boldogság olyan mint egy elvesztett dolog, amire azonban még emlékezünk, ezért is vágyódunk ré. A boldogság a lélek öröme Istenben. Igazán boldog csak az, aki ellenkező nehézségek nélkül örülhet az igazságnak. Az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, az azt akarja, hogy az a más legyen az igazság, s mivel senki sem szeret tévedni, mindenki húzódozik annak bizonyításától, hogy tévedésben él. Azaz az ember természetes vágyódással szereti az örömöt és az igazságot is, de gyakran rossz helyen keresi őket.

Isten maga az igazság és az szépség.

Érzéki kísértések:

  • tesi kívánságok: mértékletesség a gyógyszer,
  • szem kívánata: a lelki fényesség az igazi, nem az anyagi,
  • életkevélység:
    • a közvéleményt nem szabad követni Isten helyett,
    • az erényesség is lehet oktalan büszkeség,
    • az önzés Isten kegyelmében is bűn.

Nem élhetünk egyszerre Istenben és a hazugságban.

XI. könyv

Isten puszta igéjével teremtett, se anyag, se hely nem létezett előzetesen. Ez az ige nem hasonlítható ahhoz az igéhez, hangkimondáshoz, amit tapasztalunk az anyagi világban, s nem is történhetett az időben. Az ige örökkévaló, időmentes, válozásmentes, mindent egyszerre artalmazó.

Minden múlandó rendelkezik kezdettel és véggel, Isten határozza meg mindkettőt. De mfga Isten se nem kezdődik, se nem végződik. Isten örökkévalósága egyfajta isteni jelen, de nem azonos a mi jelenünkkel.

Mit csinált Isten a teremtés előtt? A kérdés hibás, nem volt “előtt”, az idő is Isten teremtménye, s ami örök, az kívül van az időn. Isten teremtése örök, változásmentes. Az idő események sorozata, míg az örökkévalóságban nincsenek események.

A jövendőmondó is csak úgy látja a jövőt, hogy arra a jelen meglévő okok, jelek alapján képes következtetni.

Az idő valójában csak az emberi felfogás képzete. az idő egyfajta nem-térbeli kiterjedés. Maga a mozgás nem idő. A lélek működésében mérhető az idő. A lélek vár, figyel, emlékszik – ez a jövő, jelen, múlt. Isten számára mind ugyanaz, Isten számára a jövő olyan, mint a mi számunkra a múltunk.

XII. könyv

Isten előbb ősanyagot teremtett, abból lett a tényleges anyag. Az egész azonban egyetlen cselekedet. A forma magában Isten van, ősalakja mint egy sötét örvény.

XIII. könyv

A terentés oka: a véges jó ne maradjon teremtetlen. De ez nem volt szükségszerűség,

A Szentháromság magyarázata: létezés, tudás, akarás egysége – terentés, megváltás, megvilágosítás.

Isten teljes megismerése képtelenség.