Szűcs Juditba konkrétan szerelmes voltam, 11-14 éves koromban.
Persze, gyorsan utánaszámoltam, hogy semmi esélyem nála, hiszen 14 évvel vagyok fiatalabb nála.
Tulajdonképpen nem is a zenéje ragadott meg – végülis az átlagos diszkó zene volt, kifejezetten bugyuta szövekkel, s ez a bugyutaság már akkor feltűnt, amiben az is segített, hogy fejből tudtam összes megjelent dalát 1978-1983 között. Mondjuk a „súlytalanul Marsra szállok, köröttem pompázó tarka virágok” sor már 12 évesen erősen elgondolkoztatott, vajon mit akar jelenteni – egyik kedvenc hobbim ugyanis a Planétárium látogatása és csillagászati könyvek olvasása volt.
Szóval mondjuk ki: nőként tetszett. Vékony, közepes magasságú, fehérbőrű csaj, fekete szemmel és hajjal, szép énekhang és kiváló tánctehetség.
Miatta változott meg nőízlésem: 11 éves koromig a szőke lányokat kedveltem, aztán 1978-ban megláttam Juditot! S pár másodperc alatt megváltozott ízlésem, sőt ez azóta is stabil: szóval 11 éves korom óta a sötét hajú lányok tetszenek.
Szerelmem fokozódott 1979-ben, amikor megjelent második nagylemeze, melynek főoldalán csábosan nézett félmeztelenül (egy sál takarta meztelenségét), hátoldalán pedig szűk bőrnadrágban és hosszúujjú bőr felsőben pózolt guggolva.
Volt egy barátnőm 13-15 éves koromban, akit rendkívül stresszelt Szűcs Judit imádatom. Szegény lány egyszer Szűcs Judit fényképével ment fodrászhoz, hogy ugyanolyan frizurát akar. (Egyébként sikerült neki.) Ha lehetett volna, a barátnő bizonyára a bőr ruházatot is beszerezte volna, de akkoriban ilyesmit színpadon kívül viselni kizárt volt, így kapni se lehetett.
Aztán persze megjött az eszem. 15 éves koromra rájöttem: röhejes és gyerekes dolog sztárokba szerelmesnek lenni.
De amikor 17 évesen éppen Kubában élve híre jött, Szűcs Judit Havannába érkezik, elmentem a koncertjére. Akkor volt éppen terhes a lányával, akiből egy időben Judit énekesnőt akart faragni, csak kiderült: nulla énektehetséget örökölt tőle gyereke.
A koncert után váltottam is vele pár szót. Aláírattam vele pár lemezét, ő meg megkérdezte „ezeket itt vetted?”, majd csalódottan fogadta válaszomat „nem, Budapesten”.
Mindenesetre mint nőtípus örök hatást gyakorolt rám. Valószínűleg nem a puszta véletlen műve, hogy múzsám nagyon hasonló nőtípus. Csak ő alacsonyabb és fiatalabb nála.