Istenhez legközelebb ott lehet lenni, ahol a legkisebb a külső zavar esélye.
Ez nyilván nem egy templom, a templom szerepe más. A templom középület, ahol sose lehetünk magunkban. Ott egy kész környezetben vagyunk, ahol kötnek minket viselkedési szabályok, s mások is jelen vannak. Képtelenség ilyen helyen elvonatkoztatni a külső körülményektől.
Olyan helyzet és környezet kell, melyben maximálisan magunkban vagyunk.
Valószínűleg a legideálisabb helyzet a kivégzésünk előtti éjszaka és hajnal. Itt minden már biztos, csak csodára számíthatunk. Csakhát ez egy nehezen utánozható helyzet, ráadásul nem is praktikus.
Tehát olyat kell keresni, ami közel áll ehhez, de nem vezet halálunkhoz. Valamilyen kivédhetetlen helyzet, ahol olyan a teher, hogy a külső körülmények már alig hatnak ránk.
Valószínűleg ez olyan helyzet, mely várakozás valamilyen elkerülhetetlen kellemetlenségre, melyben nem számíthatunk semmilyen külső segítségre. Valószínűleg ilyen lehet egy átlagember számárú a háború: a várakozás a csatára. De hát ez se egy reális élethelyzet manapság. Talán a legközelebbi: várakozás a fogorvosnál valamilyen hosszadalmasabb bevatkozásra, feltéve persze, hogy legalább alapszinten félünk a fogorvostól. De ez lehet egy nő számára az első szülés előtti pár óra is. Még enyhébben: egy olyan vizsgára készülés, melyre nem készültünk fel rendesen és melyen kizárt a puskázás.
