Ha Nagy hatalmon maradt volna 1956-ban.
Ha győzött volna a felkelés és Nagy hatalmon maradt volna, két lehetőség lett volna:
- Nagy csak rövid ideig maradt volna hatalmon, nemzeti kommunizmusa egy kis párttá vált volna, miközben a polgári pártok vették volna át a fő szerepet – nos erről az esetről nincs mit mondani, hiszen ezzel Nagy szerepe jelentéktelenné vált volna.
- Tartósan Nagy maradt volna a vezető, s nemzeti szovjetellenes kommunizmusa maradt volna a fő politikai erő az országban – meggyőződésem, hogy ez katasztrofális eredményekhez vezetett volna.
Miért? Ebben az esetben Nagy lett volna a Pozsgay 1956-os változata.
A 80-as évek végén a kommunista párban (MSZMP) már hagyományos ortodox kommunista nem volt hatalmi pozícióban, csak reformisták voltak. Három fő reformista elem volt:
- a Grósz-félék, akik a kínai utat tartották jónak: azaz gazdasági szabadságok terén teljes változás, viszont a politikai szabadságjogokban csak korlátozott nyitás,
- a Horn-félék, akik szocdem, szoclib alapon akarták átszervezni a pártot (de facto ez győzött, ez a mai MSZP).
- a Pozsgay-félé, akik valamiféle Nagy Imre módon, nemzeti kommunizmust akartak, kb. mint Milosevics Szerbiában.
A legveszélyesebb a Pozsgay-féle irányzat volt, ezért volt alapszükség Pozsgayék földbe döngölése, mint ezt az akkori Fidesz helyes mondta. Persze vicces, hogy Pozsygay ellehetetlenítése elsősorban a Fidesz érdemes volt akkoriban, majd 10 évvel később Pozsgay és a Fidesz egymás legközelibb haverjai lettek. S eközben nem Pozsgay változtatta meg nézeteit, de ez már kérdés.
A lényeg: a nemzeti kommunizmus szerintem veszélyesebb a hagyományos kommunista ideológiánál.
