A nyelvek életerősségére van egy 13-fokú skála, ezt érdemes használni, röviden a skála fokozatai:
- A – az illető nyelv életerős, nincs veszélyben, terjedése biztosított:
- 0 – a nyelvet széles körben használják a nemzetközi életben,
- 1 – a nyelvet országos szinten használják, az élet minden területén,
- 2 – a nyelvet regionális szinten használják, az élet minden területén,
- 3 – a nyelvet széles körben használják, az élet minden területén, a hivatalos állami használat kivételével;
- B – az illető nyelv állapota sérülékeny, azaz terjedése biztosított, de a nyelvhasználat nem általános:
- 4 – létezik az adott nyelven széleskörű oktatás, irodalom, a nyelvnek van sztendertizált változata,
- 5 – létezik sztendertizált nyelvváltozat, de elterjedése csak részleges, viszont nyelvfejlesztési politika van,
- 6a – a nyelvet széles körben használják, de csak személyes célokra;
- C – veszélyeztetett nyelv, átadása csökkenőben:
- 6b – a nyelvet széles körben használják, de csak személyes célokra, s beszélők aránya az életkorral csökken,
- 7 – a gyerekek még megtanulják a nyelvet szüleiktől, de már nem adják át azt saját gyerekeiknek;
- D – erősen veszélyeztetett nyelv:
- 8a – csak az idősebb nemzedék használja a nyelvet,
- 8b – csak az idősebb nemzedék használja a nyelvet, s csak egymás közt;
- E – kihalt nyelv:
- 9 – a nyelv tudata van csak meg a közösségben, azt csak mint identitásuk elemekét használják néha, de a nyelv már senkinek se az anyanyelve,
- 10 – teljes kihalás állapota.
Nagyon nehéz megmondani hány nyelv van a világon, mert nem világos mi nyelv és mi nyelvjárás, sok esetben ez politikai kérdés is. De az általánosan elfogadott szám 7 ezer.
Ebből 1500 nyelv 1000 fő alatt anyanyelvi beszélővel rendelkezik, még 2 ezer nyelv pedig 1-10 ezer közti anyanyelvi beszélővel rendelkezik. Ez a 3500 nyelv szinte mind legalább C kategóriájú, egyszerűen a közösség túl kicsi. Csak nagyon extrém esetekben életképesek az ilyen nyelvek: pl. őskori körülmények között élő elszigetelt törzsek, melyek tudatosan nem illeszkednek be országukba, melynek elvileg részei. Lásd szentineléz nyelv Indiában, a szentinelézek egyszerűen megölnek mindenkit, aki a szigetükre próbál lépni.
A másik végleten van a 8 nyelv 100 millió feletti anyanyelvi beszélővel (sorrendben: kínai, spanyol, hindusztáni, angol, portugál, bengáli, orosz, japán), 75 nyelv, melyet 10-100 millió közti ember beszél (köztük a magyar), s 320 nyelv 1-10 millió közti anyanyelvi beszélővel.
A maradék 3000 nyelv a kettő között van: 1000 nyelv 100 ezer és 1 millió közti beszélővel, 2000 pedig 10-100 ezer köztivel.
Bár általában igaz, hogy a kis nyelvek veszélyeztettek, a nagyok meg nem, ez nem mindig igaz. Létznek 1 millió alatti nyelvek, melyek abszolút A kategóriások, pl. az izlandi és a máltai. S az ellepélda a belarusz 5 millió anyanyelvi beszélővel, mely azonban csak B kategóriás.
Alapvetően ha a beszélők száma 1 millió, még inkább, ha 100 ezer fő alatti, akkor az a nyelv kihalásra ítélt középtávon. Csak akkor nincs így, ha az adott közösség elzárt valamilyen okból, homogén, s kevés a kommunikáció a külvilággal.
A hivatalos státusz önmagában persze nem jelent sokat. Sok esetben egy nyelvnek csak jelképesen van hivatalos státusza, lásd belarusz és ír. Írországban egyenesen vicceket csinálnak az ír nyelv nemtudásából:
Jelenleg a 7 ezer nyelv kb. 10 %-a A-kategóriás.
Viszont a hivatalos státusz hiánya ellenható tényező. Akkor is, ha a státusz A. A talán legsajátosabb eset 2 indonéziai nyelv: a jávai és a szundai, az előbbit 80 millióan, az utóbbit 40 millión beszélik anyanyelvként. Viszont az indonéz nemzetépítési politika az, hogy mindenki legyen indonéz tudatú és nyelvű, minden más nyelv csak kulturális örökség, de nem szolgálja a modern államiságot. Mára sikerült is elérni: szinte mindenki kétnyelvű, s teljesen elfogadott lett, hogy minden „fontosabb” tevékenység indonézül van. Jávai nyelvű oktatás az iskolákban csak alsó tagozaton van, magasabb szinten az oktatás indonéz nyelvű.
A magyar nyelv stabil, nincs veszélyeztetve, ennek megváltozása se várható.
