Tag Archives: filozófia

19. §.: Heidegger azt vizsgálja, hogyan szűkítette le Descartes a „világ” fogalmát pusztán kiterjedt dologgá. Heidegger célja megmutatni, hogy ez a matematikai-fizikai megközelítés elfedi a világ valódi fenomenológiai karakterét.  Főbb pontok: Heidegger előkészíti elő a terepet saját világ-analíziséhez, amelyben a világ nem egy „tartály” vagy kiterjedt anyag, hanem egy jelentés-horizont, amelyben az eszközök és tevékenységek összefüggnek.  20. §.: Heidegger… Read More »

14. §.:  Összefoglalva: a világot nem fizikai objektumokként, hanem a Dasein értelmes, gyakorlati cselekvési és jelentéshálózatként (világiság) értelmezi, amely elválaszthatatlan a világban-való-léttől. 15. §.: Összegzés:Heidegger kimutatja, hogy a világhoz való elsődleges viszonyunk a praktikus használat. A körülöttünk lévő dolgok nem objektumok, hanem „eszközök”, amelyek létmódja a kézhezállóság. A dolog akkor „létezik” igazán, amikor használjuk; ha elromlik, akkor válik puszta, szemlélhető… Read More »

12. §.: A világban-benne-lét mint egységes fenomén  Heidegger szakít a hagyományos filozófiával, amely az embert elszigetelt szubjektumként kezeli, aki utólag kapcsolódik a külvilághoz. Ehelyett a világban-benne-létet egyetlen, oszthatatlan egységes fenoménként mutatja be. A Dasein lényege, hogy eleve a világban van, nem pedig egy „belső szférában” lakik, amelyből kitekint.  A „benne-lét” újraértelmezése  A „benne” kifejezés Heidegger szerint nem térbeli relációt jelent (mint a… Read More »

9. §.: Összegezve: a lét értelmének megértéséhez a saját, megélt, „mindenkor enyém” létezésünk struktúráit kell fenomenológiai módszerrel feltárnunk.  10. §.: Röviden: Heidegger szerint a filozófiának előbb tisztáznia kell az „ittlét” (Dasein) egzisztenciális struktúráit, mielőtt az empirikus tudományok (antropológia, pszichológia, biológia) érdemben vizsgálhatnák az „ember” mint létező sajátosságait. 11. §.: A „primitív” Dasein mint módszertani eszköz  Heidegger nem antropológiai… Read More »

előző A lét-mondás 4 szokott formulája: Iránypontok a megkülönböztetéshez: A lét és létesülés Ami lesz, az még nincs. Ami volt, az már nincs. Ami van, az nem létesül többé. Ahogy Parmenidész mondta „nem volt, nem lesz, most van”. Azaz a lét kizárja a változást. Ennek látszólagos ellentéte Héraklétosz: πάντα ῤεῖ – azaz minden létesülés, semmi se lét. Valójában… Read More »

előző Az eddigi következtetés: a nyelv, története folyamatában, elhomályosította a szavak, esetünkben a „lenni” szó jelentését, azt meghatározatlanná tette. Ezzel együtt, ahogy a lét üresnek tűnik, egyben a legrendkívülibb is: mindenki képes a lét és a nemlét elhatárolására. A lét a leghatározatlanabban meghatározott teljes meghatározatlan! Mégis valami igenis meghatározottat gondolunk el rajta keresztül. A lét tehát a legrendkívülibb… Read More »

előző A lét lényegét a nyelvvel való összefonottsága szempontjából kell megvizsgálni. A „lét” igei névszó, mert a „lenni” főnévi igenévből származik. (Magyarul egyébként nem, magyarul az alap a „van”/”lesz” ige, abból közvetlenül lett főnév, de ez mindegy a mondanivaló szempontjából.) Vajon melyik az ősalak? Mi a főnévi igenév? A korlátlanság és meghatározatlanság módja. A görög ὄνομα (főnév) és… Read More »

Ígértem, leírom a lényeget. Mert az egyik legnehezebben felfogható filozófus. Nem a Lét és idő alapján, hanem az annak egyfajta rövidített verziójának tekinthető Bevezetés a metafizikába alapján. A metafizika alapkérdése: „Miért van egyáltalán létező, nem pedig inkább a semmi?”. A kérdés: Mivel a kérdés kikerül minden konkrét létezőt, így valami más, mint a konkrét létező: a kérdés nem… Read More »