Utazni Kádár alatt

By | 2021-04-13

Nemrég napokig vitáztam egy fanatikus ballibbel, aki váltig állította, Kádár alatt a külföldre utazás szabad volt.

Csak emlékeztetőül a valóság röviden.

1972 előtt a külföldre utazás nem számított jognak, hanem kiváltságnak. Az ember kérelmezte, majd vagy kapott engedélyt vagy nem, a pontos szabályok nem is voltak ismertek.

1972-ben az a könnyítés következett be, hogy 5 kommunista országba való utazáshoz már nem kellett útlevél: az NDK-ba, Lengyelországba, Csehszlovákiába, Romániába, Bulgáriába személyi igazolvánnyal lehetett utazni, ahhoz úgynevezett “betétlap” kellett, ennek igénylése pár napot vett igénybe, míg az útlevéligénylés 1 hónap volt.

A Kádár-rendszer liberalizációjának első lépése 1978 volt. Az 1978. évi 20. tvr. kimondta, az utazás jog. Ekkor lett a piros útlevél a “szocialista” utazásokhoz, s a kék útlevél a nyugati utazásokhoz. A piros útlevéllel szabadon lehetett utazni a már említett 5 országba, legfeljebb 30 napra, míg a kék útlevélhez külön kiutazási engedélyt kellett igényelni minden egyes utazáshoz.

1984-ben meg lett szüntetve a piros útlevél, immár minden utazáshoz kék kellett, de minden kék útlevélbe bele lett pecsételve az az NDK-ra, Lengyelországra, Csehszlovákiára, Romániára, Bulgáriára érvényes állandó kiutazási engedély, míg mindenhová máshová továbbra is utazásonként kellett külön kiutazási engedély.

Létezett általános állandó kiutazási engedély is az egész világra, ehhez magasrangú tisztség kellett azonban. S jellemzően ilyet magánútlevélhez nem is adtak, hanem csak egyes szolgálati és diplomata útlevelekhez.

A kiutazási engedélyt az 1987. évi 25. tvr. szüntette meg, 1988. január 1-jei hatállyal, a korabeli köznyelv szerint ez volt a “világútlevél” bevezetése. Gyakorlati szempontból nézve ez a teljesen szabad utazást jelentette az emberek 99,9 %-a számára. Apró korlátozások maradtak csak, melyeket már a rendszerváltozás szüntetett meg.

Viszonylag kevesen tudják, hogy “ellenőrzési közösség” volt 6 kommunista ország között a 70-es és 80-as években. Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, s Románia között kölcsönös egyezmény volt hatályban az állampolgáraik ellenőrzéséről. Ennek 2 fő gyakorlati következménye volt:

  • pl. a magyar kiutazási engedély hatályát vesztette Magyarországon kívül is, ha az ember egyszer már felhasználta: ha pl. egy magyar kiment Ausztriába, majd onnan átment Csehszlovákiába, már nem utazhatott ki Csehszlovákiából ismét nyugatra, ehhez új magyar kiutazási engedélyre volt szüksége,
  • más országba élőkre is vonatkoztak a helyi szabályok, ha pl. egy magyar állampolgár letelepedett Csehszlovákiában, külföldi utazásához szüksége volt csehszlovák engedélyre is, nem csak magyarra.