Tartalomjegyzék itt.
*
Ózeás könyve (Hóseás könyve)
- angol neve: Hosea
- szláv neve: Ѡсія (az egyházi szláv kiejtésről itt)
- latin neve: Osee (a latin ejtésről itt)
- görög neve: Ὡσηὲ (a görög ejtésről itt)
- héber neve: הוֹשֵׁעַ (a héber ejtésről itt)
Hóséa VIII. századi északi (azaz izraeli) próféta. Saját élettörténetét meséli el.
Isten azt parancsolja Hóséának, vegyen feleségül egy parázna nőt. A nő aztán elhagyja férjét anyagi okok miatt. Isten megjegyzi, az anyagiakat is ő adta, így azokat el fogja venni. Végül a próféta megszánja és visszafogadja hűtlen feleségét, bár ezt a törvény tiltja: a zsidó törvény szerint nem szabad a válást visszacsinálni.
Isten párhuzamot von a történettel saját maga és Izrael népe között, mely szintén hűtlen lett Istenhez, ezért pusztulást kapott, de Isten végül visszafogadja népét, ha az helyes útra tér. A szerző részletesen leírja Izrael bűneit: idegen istenek követése, erkölcsi bűnök, köztörvényes bűnök.
Odáig megy, hogy már Jákobban meglátja a bűn gyökerét ( t. i. Jákob csalással szerezte meg az elsőszülöttségi jogot). Pedig Jákob élete e Bibliában egyébként pozitív színekben van feltüntetve, hiszen ő a zsidó nép ősatyja, tőle származik a 12 zsidó törzs.
Isten felszólítja Júdeát, ne kövesse Izrael példáját. A próféta megjósolja Izrael pusztulását. Izraelt jellemzően Efraimnak is nevezi, Efraim törzséről, melyből származott az északi zsidó állam első uralkodója.
Ugyanis itt Izrael alatt nem az egész zsidó állam értendő. Az eredetileg egységes zsidó állam a X. században szétszakadt egy északi részre, ez volt Izrael, s egy déli részre, ez volt Júdea. Izraelt a VIII. században meghódítja Asszíria, a lakosságot elhurcolják, így szűnik meg a 12 zsidó törzsből 10 törzs. Júdea viszont megmarad egészen a VI. századig, amikor Babilón meghódítja, de 50 évvel később a Babilónt meghódító perzsák megengedik a zsidóknak a visszatérést, Júdea autonómiát kap Perzsián belül.
A legfontosabb a szertartás tartalmának hangsúlyozása. A 6:6 szerint „Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete.„, azaz nemcsak az idegen istenek követése bűn, hanem Isten formalista követése is.
A történelmi környezet a következő. Miután Izrael és Júdea ketté válnak, Izrael a kezdeti sikerek után egyre rosszabb helyzetbe kerül a két regionális hatalom, Asszíria és Egyiptom, szorításában. A két hatalom közti politika sikertelen: a végén Izrael Egyiptommal szövetkezik, de az nem képes megvédni őt Asszíria ellen. Így végül Izrael állam megszűnt, 720-ban az asszírok a fővárost, Szamáriát (héberül: Sómrón, ez a mai palesztín Szabasztijah település) is elfoglalták, a lakosságot száműzték. Júdea viszont kevésbé sikeres állam lett, de tovább fenn tudott maradni.
Amit mindenki ismer ebből a könyvből az a „szelet vet és vihart arat” kifejezés, ennek eredete Hóséá 8. fejezete: „Szelet vetnek és vihart aratnak. A búza nem hány kalászt, a kalász nem ad lisztet; ami terem mégis, azt idegenek falják fel.” (7. szakasz).
A könyv jelentősége keresztény szempontból több is.
Először is az, hogy Isten kegyes bűnbocsánat nélkül is, azt megelőlegezi. A megváltás ingyenes ajándék tehát, azt felajánlja Isten az embereknek akkor is, ha azok súlyosan bűnösök, majd már az emberek dolga elfogadják-e.
Másodszor, itt szerepel a „harmadnapra feltámaszt” kifejezés (6. fejezet), melyre a kereszténység hivatkozni tudott 750 évvel később.
A térség a VIII. sz. elején és végén (mai határokkal): Am – Amon, Ar – Arám, B – Babilónia, E – Edom, F – főníciai államok, H – hettita államok, I – Izrael, J – Júdea, L – Lükia, M – Moáb, P – Pamfülia
