Tartalomjegyzék itt.
*
Ezdrás könyve
- angol neve: Ezra
- szláv neve: Езра / Ездра I. (az egyházi szláv kiejtésről itt)
- latin neve: Esdrae / Esdrae I. (a latin ejtésről itt)
- görög neve: Ἒσδρας Β’ (a görög ejtésről itt)
- héber neve: שִׁיר הַשִּׁירִים (a héber ejtésről itt)
Аz ismeretlen, feltehetően IV. századi szerző a babilóniai rabság utáni eseményeket írja le. Valószínűsíthetően egy részét maga Ezdrás – Ezrá עֶזְרָא – írta, aki 502-421 között élt zsidó főpap volt.
A történelmi háttér. 586-ban Babilón meghódította Júdeát, a lakosság el lett hurcolva Babilónia belső területeire. 539-ben Babilont meghódítják a perzsák, a perzsa uralkodó Nagy Kürosz (559-530) pedig megengedi 538-ban a zsidóknak a hazatelepülést, e joggal él is a zsidók egy része. 516-ra elkészül a második templom, az 586-ben lerombolt első templom helyén. A folyamat lassú, mert Kürosz nem minden utóda támogatja a templomépítést, így az építkezés többször leáll, s végül az építkezést támogató I. Dareiosz (522-486) alatt fejeződik be.
A könyv a fentiek korrekt leírásával keződik. Leírja a hazatérőket, felsorolja az egyes családokat. A helyi lakosság – akiket a babilóniaiak a zsidók helyére telepítettek – először részt akarnak venni az építkezésben, de ezt a zsidók elutasítják, félve vallásuk tisztátalanná válásától. Ezt követően a helyiek elérik a királynál az építkezés leállítását. Az áll egészen Dareioszig.
A zsidók sose szállnak szembe nyíltan a hatalommal, óvatosan lépnek fel, így végül elérik az ismételt engedélyt az építkezésre. Az építkezés be is fejeződik, a templomot felszentelik, az első Húsvét ünnep 515-ben zajlik.
A könyv egy nemzedékkel később folytatódik, I. Artaxerxész (465-424) idejében. Ezdrás pap a király támogatásával Babilóniából Jeruzsálembe költözik, ő egyfajta főpap lesz.
Ezdrás felismeri a problémát: sok zsidó férfi nem-zsidó nőt vett feleségül, kiemeli a 7 szomszédos népet, melyből származnak ezek a nők: hettita, perizita, jebuzita, ammonita, moábita, egyiptomi és amorita.
Ezek közül az ammonita és moábita dél-kánaáni nyelv, ahová a héber is tartozik, azaz ezek a zsidók legközelebbi rokonai. Az amorita nyugat-szemita nyelv, ahogy a héber, azaz ez is rokon, kicsit távolabbi. A hettiták nem rokon nép, ők indoeurópai nép. Ami pedig a perizitákat és jebuzitákat illeti, nincs adat rájuk a Biblián kívül.
Izrael népe összegyűlik, elhatározzák, elválnak az idegen feleségektől, s azokkal távoznak a tőlük származó gyerekek is, minderre 3 hónap áll rendelkezésre.
Fontos üzenet itt: a nem barátságos hatalommal való viszony, nem mártírnak kell lenni, hanem igyekezve békésen elérni céljainkat.
Ami az idegen feleségek gyerekestül való elküldését illeti, ez súlyos problémát okozott a keresztény teológiában. Volt olyan elképzelés, mely megpróbálta jelképesen értelmezni mindezt, azaz a 7 idegen nép a 7 főbűn jelképe, s ezektől a bűnöktől szabadultak meg a hithű zsidók. A zsidó értelmezés viszont a szószerinti értelmezést pártolta, aláhúzva, hogy az elbocsátás természetesen csak azokra vonatkozott, akik megtagadták felvenni a zsidó hitet, azaz nem etnikai alapú a döntés, hiszen máshol a Biblia nem tiltja a zsidó hitet elfogadó idegen feleséget.
A keresztény értelmezés jellemzően az szokott lenni, hogy helyes, ha házasságban mindkét fél hívő keresztény.
