Diákságom kezdete Kubában volt, ahol 1 évig voltam a Havannai Egyetem hallgatója az 1985/1986-os tanévben. VIP-ségem nem magában az egyetemen belüli státuszomban fejeződött ki: bekerülésem felvételi vizsga nélkül történt, de ugyanez vonatkozott minden átlagkubaira – a kubai rendszer az, hogy mindenkit felvesznek, majd az első év során kirúgják az emberek 80 %-át, az oktatás teljesen ingyenes volt (beleértve… Read More »
Első meghatározó élményem a munkautálatról 1983-as decemberi. Mexikói élmény. Karácsonyi 5-napos kiránduláson voltam szüleimmel Mexikóban, csak a fővárosban és az attól nem messze lévő Teotihuacánban. Akkoriban kezdték feltárni a a főváros központjában a Nagytemplomot, csak csoportok mehettek be a területre. Így befizettünk egy 2-órás csoportos nézésre. Az idegenvezető 50-55 év körüli színfehér férfi volt, aki mindent elismételt spanyolul… Read More »
Életem egy fontos élménye volt a társadalmi osztályok közti haladás. Szüleim életútja kb. így írható le: alsó középosztály – felső középosztály – alsó középosztály. Az első változás a rendszerváltozás környékén lett (kicsit előtte), amikor apám magas pozícióba került egy budapesti nagy nyugati banknál. S bár apám sose lett a banki legfelsőbb réteg tagja, a második szintben bőven benne… Read More »
A keresztény erőszakmentesség parancsolata nem értelmezhető szó szerint. Értelme az, hogy ne növeljük az erőszakot. Azaz ha megtámadnak minket, ne reagáljunk feltétlenül ellentámadással, hanem legyünk hajlandók megbocsátani bármilyen ellenerőszak nélkül. Ilyenkor az a helyes, ha „lenyeljük” az erőszakot, mert ezzel véget vetünk az erőszakspirálnak, s helyreáll a béke. De mi van, ha megbocsátási szándékunkat az ellenfél gyengeségnek minősíti,… Read More »
Előre bocsátom: utoljára kb. 20 éve játszottam társasjátékot. Mondjuk vegyük a Monopoly-t. Lehetne más is, mindegy. De a Monopoly-ra legalább emlékszem. A lényeg azonban: olyan játék legyen, melynek nincs közvetlen hatása a valós életre, azaz pl. nem lehet erotikus játék vagy pénzes játék se, de teljesen valóságfüggetlen se lehet, azaz legalább annak az elemnek meg kell lennie, hogy… Read More »
Valaki csináljon valamit! De ne én! Az atomizált liberális társadalom alaptézise ez. A szervetlen társadalom jellemzője, hogy tele van felesleges emberrel és kellemetlen feladattal, amit senki se akar önként végezni. Az egyéni életcél tehát tiszta: én ne tartozzak a feleslegesek közé, s nekem legyen lehetőségem, hogy ne végezzem a kellemetlen feladatok egyikét se. Majd amint ezt sikerült elérném,… Read More »
Az az ősi hedonista gondolat majd annak modern liberális, még radikálisabb verziója, hogy kevés az emberélet hossza, ezért a minden egyes pillant kellemességét kell célként kitűzni, csak a józan ész lehet ennek korláta (lásd: hiába okoz gyönyört a szomszéd nő megerőszakolása, ha aztán emiatt börtönben kell eltöltenünk pár évet, a végső összesítés negatív, azaz nem érdemes megerőszakolni a… Read More »
Tapasztalatom: 3 olyan megpróbáltatás van az emberek életében, melyek sajnos nem tud a nagy többség sikerrel átmenni. Az első kivétel, ezen szinte senki bukik meg. Ez 6-8 éves kor között van. Amikor a gyerek rádöbben, nem szégyelni való az ellenkező nem tetszése. Amikor én ebben a korban volt, első általánosban a fiúk nagy többsége még leplezett bármilyen érdeklődést… Read More »
